A szokásoknak megfelelően Győr polgármestere mondott ünnepi beszédet március 15-én. Mutatjuk Pintér Bence ünnepi szónoklatát.
Mit jelent egy nép szabadsága? Petőfi Sándor 1848. március 15-én a következő sorokat írta naplójába:
„Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs… vagy van olyan
együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?”
Petőfi számára tehát március 15-e legfontosabb eredménye a sajtószabadság megteremtése volt: az, hogy Magyarország népei először vitathatták meg közös ügyeiket cenzúra, mondhatták el véleményüket hatósági fenyegetés nélkül.
Március 15-én Pesten így kerülhetett nyomdába a Nemzeti Dal és a 12 pont. A sajtószabadság mellett a szuverén politikai döntéshozás és végrehajtás, a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő közteherviselés is a követelések közé került. A reformkor politikai programja a forradalmi lendülettel részben megvalósult, harminc év munkájának gyümölcse nagyrészt beérett.
Akkor még nem tudták: se a pesti forradalmi ifjúság, sem a Győrben a forradalom mellett kiálló magyar, német, örmény és zsidó polgárok, hogy ezt az eredményt fegyverrel kell majd megvédeniük. Végül, ahogy az Közép-Európában lenni szokott: a bátor kiállással kivívott szabadságot orosz csizmák taposták el.
De minderről még mit sem sejtve naplójában Petőfi Sándor március 15-én azt írja:
„Oh szabadságunk, édes kedves ujszülött, légy hosszu életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utósó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt… s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség!”
A következő másfél évszázadban több évet töltött Magyarország a Petőfi értelmezése szerinti gyalázatban, mint azon kívül. Maga március 15., a forradalom ünnepe is politikai viták áldozata volt. Hiszen semmilyen zsarnoki hatalom nem szeretné, ha az elnyomott nép elődei példáján keresztül ráébredne: a hatalom a népé. Ahogy Krassó György, a rendszerváltó értelmiség felejthetetlen alakja írja: március 15-én a nemzet ünnepel, a zsarnokok rettegnek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt győriek!
Az, hogy ma itt állhatunk és szabadon ünnepelhetjük a márciusi ifjak forradalmát, nem magától értetődő. Az abszolutista elnyomás után a dualista monarchia hatalmi elitje nem a forradalom, hanem az április törvények elfogadásának napját, április 11-ét tette meg nemzeti ünnepnek.
A magát a forradalmi eszmékkel szemben meghatározó Horthy-kurzus 1927-ben, saját politikai céljait szem előtt tartva emelte nemzeti ünneppé március 15-ét. A második világháború után felálló kormány megerősítette az ünnepnap létét, de a sztálinista rendszer 1951-ben törölte a hivatalos ünnepek sorából. 1956. decemberében visszavették, majd 1957-ben ismét törölték, rettegve az ismert jelszótól: márciusban újrakezdjük.
A nemzet ünnepel, a zsarnokok rettegnek.
Krassó György így emlékezik meg az időszakról hírlevelében:
„A nép évről évre megünnepli március 15-ét: egyedül vagy gyermekekkel jönnek, állnak a Petőfi-szobornál, virágot tesznek le, »kigyomlálják« a földbe szúrt vörös zászlócskákat. 1971. március 15: egy fiatalember – Tóth Kálmán – elszavalja itt a »Nemzeti Dal«-t. Letartóztatják, egy évi börtönre ítélik.”
A nemzet ünnepel, a zsarnokok rettegnek.
71-től kezdve letartóztatás, rendőrattak, középiskolából, egyetemről kizárás azoknak az osztályrésze, akik március 15-öt akarják ünnepelni.
A nemzet ünnepel, a zsarnokok rettegnek.
1986. március 15-én több száz fős megemlékező tömeget ejt csapdába a karhatalom a Lánchídon, ahonnan csak személyiük átadása után távozhatnak, a végóráit élő Kádár-rendszer rendőrsége többeket megver, letartóztat.
A nemzet ünnepel, a zsarnokok rettegnek.
Március 15-én ne csak a márciusi ifjakra emlékezzünk 1848-ból. Ne csak a reformkor nagyjaira emlékezzünk, ne csak a szabadságharcot vívó magyar, német, zsidó, lengyel, olasz, szlovák, örmény hőseinkre emlékezünk. Emlékezzünk ilyenkor azokra a fiatalokra, munkásokra, értelmiségiekre is, akik a legsötétebb pártállami elnyomás éveiben is életben tartották a szabadság lángját Magyarországon!
Emlékezzünk! Mert március 15-én a nemzet ünnepel, a zsarnokok rettegnek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt győriek!
Egy emberöltővel ezelőtt elődeink eltemették a Moszkvából irányított államkapitalista rendszert. Lecserélték azt egy nyugati mintájú plurális demokráciára, ahol ismét szabad lett a sajtó, szabad lett a véleménynyilvánítás Petőfi Sándor 19. századi kívánsága szerint.
Petőfi nem sejthette, hogy mindez, a sajtó szabadsága nem elég garancia arra, hogy hosszú távon egy általános jólétet teremtő, demokratikus alapokon működő, független államot hozzunk létre.
A szabadság megjelenésével párhuzamosan kiépülő vadkapitalista rendszer ugyanis nem a jólétet hozta el a népnek. Az utcára kerülő munkások, privatizált állami vagyonok között a jólétet az szerezte meg, aki jókor volt jó helyen.
A politikában pedig az elmúlt négy évtizedben olyan hideg polgárháborút láttunk, ami arról szólt, hogy melyik hatalmi tömb tudja teljesen leuralni az államot, hogy aztán az államon keresztül leuralja az országot.
A Harmadik Magyar Köztársaság elbukott: a sajtót rövid pórázon tartják, naponta látjuk, hogy kik állnak a törvények felett, a közteherviselésben középkori méreteket ölt az egyenlőtlenség, a bel- és külpolitikai döntéshozást külföldi hatalmak rángatják.
A hírek szerint most éppen hívásra vagy hívatlanul, de megint bejöttek az oroszok. Orosz katonai hírszerzők, a GRU ügynökei érkeztek a budapesti orosz nagykövetségre diplomáciai fedésben. Ez is azt mutatja, tisztelt győriek, hogy a zsarnokok rettegnek.
Mert tudják, hogy nemzetünk kiutat talál majd, amint az elnyomott elődei példáján keresztül újra ráébred: a hatalom a népé, a magyar nemzeté, melynek tagja mindenki – származástól, pártállástól és hitbeli meggyőződéstől függetlenül –, aki jót akar Magyarországnak.
Ma a magyar népnek, nemzetünknek újfent úgy kell megünnepelnie március 15-ét, hogy a zsarnokok rettegjenek.
(Fotó: Facebook/Pintér Bence)
