Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Álláspontja szerint érdemi intézkedésekre van szükség, amelyek a vasút felé terelik a megrendelőket, legyen szó útdíjról, vagy annak a – Nyugat-Európában már működő – rendszernek valamiféle átvételéről, amely szerint bizonyos árukat egy meghatározott távolságon túl csak sínen lehet szállítani.
Rámutatott: árban is fel kell vennie a versenyt az egyéni közlekedéssel a vasútnak; ma egy ember egy irányba utazása nagyjából annyiba kerül autóval, mint vasúton. Ha ez az arány két embernél lenne egyező, akkor az „jóval erősebb késztetést jelentene”, hogy többen válasszák a kötött pályás közlekedést.
A szolgáltatás színvonalának emelésére is szükség volna. Ha nem is nyugat-európai,de ne is balkáni állapotok uralkodjanak a vasútállomásokon – fogalmazott -, amelyeknek döntő többsége ma ebből a szempontból „a józanul elvárható szint alatt teljesít”.
Lényeges elemként említette a gördülő állomány megújítását is, hozzátéve, egy konszolidált közlekedési társaság már részben vagy egészben piaci alapokon is fejleszthet ezen a területen. Megjegyezte: egy 30-40 éves élettartamú eszköz beszerzéséhez nemigen lehet piaci finanszírozót találni.
Szólt arról is: az új vonalakon is közlekednek majd az ÖBB-től vásárolt Schlieren vagonok, amelyekhez igénybe veszik a MÁV-Trakció szolgáltatásait; cserébe a GYSEV a mostaninál több vontatást vállal a másik társaság IC-vonatainál.
(MTI)
