Nem adtak helyt a védelem azon kérésének, hogy vegye figyelembe a vádlott tényfeltáró beismerését, fiatal korát, büntetlen előéletét. A bíróság elutasította azt az ügyészi indítványt is, amely oly módon kérte súlyosbítani volna életfogytiglanra az ítéletet, hogy a férfi legkorábban harminc év múlva kerülhessen feltételesen szabadlábra.
Ez utóbbi kapcsán azt fejtette ki a bíró: a beismerő vallomás enyhítést nem tesz lehetővé, azt azonban igen, hogy ne súlyosbítsák az ítéletet. Ha a férfi mindvégig tagadott volna, akkor azt kellett volna mérlegelniük, hogy két évtized után visszaengedhető-e a társadalomba vagy életfogytiglant szabjanak ki rá.
Kovács Tamás megemlítette: azt is figyelembe vették a döntéskor, hogy tette elkövetésekor a vádlott alig hat és fél hónappal volt túl azon az életkoron (20 év), amelytől akár már életfogytiglani börtönre is lehet ítélni.
A bíróság elutasította azt az ügyészi indítványt is, amely oly módon kérte súlyosbítani életfogytiglanra az ítéletet, hogy a férfi legkorábban harminc év múlva kerülhessen feltételesen szabadlábra. A vádhatóság képviselője ezt a felvetést azzal indokolta, hogy a férfi – aki ittassága ellenére mindvégig tudatában volt annak, mit tesz – erőszakot tett a fojtogatás hatására elájult nőn, majd olyan erővel taposott a torkára, hogy öt helyen törött el áldozatának gégeporca.
„Inkább a villamosszék, mint a börtön” – mondta az őt a rács mögött ért atrocitásokra is utalva az utolsó szó jogán Tárkáni József, azt hangoztatva, megbánta, amit tett, és maga sem tudja, hogyan történhetett meg mindez.
(MTI)
