A november 15-17-én tartandó, 23. Győri Könyvszalonon mutatják be az elmúlt évtizedek legmegrázóbb, legemlékezetesebb, győri – Győr környéki bűneseteit összefoglaló kötetet. A könyv nem pusztán a bűntényeket foglalja össze, hanem bemutatja annak hátterét: bírók, ügyészek, nyomozók, ügyvédek, szakértők nyilatkoznak a szerzőknek az ügyekről. Az interjúkból mutatunk be rövid részleteket: most a megye utolsó halálra ítéltjének történetéről kínálunk előzetest.
A darnózseli feleséggyilkosság a holttest eltüntetésének módja miatt égett emlékezetünkbe, miközben azt, hogy N.-né K. Juditot hogyan ölte meg férje 2014. május 27-én, ma sem tudjuk. A házaspár kapcsolata elmérgesedett, a bontóper alatt 12 éves fiukat ideiglenesen az apánál helyezték el. A hentesként dolgozó N. János korábban egy vita hevében megtépte felesége haját, az asszony ekkor elköltözött, de 2014 májusában így is kész lett volna hazatérni, hogy fiát láthassa. A férj irtózott ettől – ezt akarta megakadályozni.
Késő délután lesben várta Mosonmagyaróváron feleségét a nő munkahelyénél, ott végzett vele és holttestét hazavitte az autójában. Megvárta, amíg fia elalszik, a ház alatti húsfeldolgozóba cipelte és feldarabolta áldozatát. A maradványok nagy részét elégette, a húsfeldolgozót sósavval kezelte le.
A pert Tatabányán tárgyalták, kétszer is, mert az első felmentő határozatot részben megalapozatlanság miatt a Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyezte. A megismételt eljárás során helyszíni tárgyalást is tartottak többek közt a férj házához közeli Zseli-réten, hol a gyilkost a cselekmény után két nappal egy őt ismerő férfi meglátta, amint valamit épp kiszór a zsákjából. N. János nem sejtette, hogy észrevették, a szemtanú pedig először azt hitte, hogy a férfi füvet szed a nyulainak. De hallott a feleség eltűnéséről és bejelentést tett, a rendőrök pedig valamivel később átfésülték a területet és ráleltek az eltűnt szívének, májának és tüdejének szövetmaradványaira. DNS-e alapján azonosították a sértettet.
A vádlott először tagadott, aztán hallgatásba burkolózott. Alibit próbált igazolni N. János nővére, állítva, hogy fivére nála járt a kérdéses időpontban. Csakhogy a mobilhívás-forgalmi adatok ezt cáfolták, és azóta hamis tanúskodás miatt el is ítélték a testvért. A mobil-cellainformációk árulták el azt is, hogy a férj és az áldozat telefonja egyszerre haladt Judit eltűnésének helye felől a darnózseli házig, ahol utoljára hívás érkezett mindkét készülékre, mielőtt elérhetetlenné váltak. A sértett DNS-ét is megtalálták a csomagtartóban, nem maradt kérdés a megismételt eljárásban, hogy N. János tüntette el a holttestet.
Ám másodjára is felmentették, mert úgy látta a tanács, hogy a „végső következtetéshez” a teljes bizonyosság hiányzik. A Győri Ítélőtábla a Győri Fellebbviteli Főügyészség indítványával egybehangzóan halált okozó testi sértésért ítélte el N. Jánost 7 év börtönre. Az ítélettel megnyílt az út a harmadfok felé, a Kúria pedig 2020. október 16-án előre kitervelt emberölésért 21 év fegyházat szabott ki rá.
– Ön képviselte a vádat a megismételt elsőfokú eljárástól kezdve. Elkeserítette a felmentés? – kérdeztük dr. Takács Róbert megyei főügyészhelyettest.
– Nem, ugyanis a törvényszék minden olyan tényt rögzített a tényállásban, amely alapja lett a bűnösség megállapításának. Ez volt az elsődleges célunk, hiszen első fokon az a legfontosabb, hogy a bizonyítási eljárás teljes körű legyen, minden bizonyíték kerüljön az anyagba és a bíróság állapítsa is meg a belőlük következő lényeges tényeket. Ami ekkor nem kerül a tényállásba, később nem lehet maradéktalanul pótolni. Ettől még, bevallom, amikor elhangzott a felmentés, nem értettem, hogy a bíróság miért nem vonta le a végső következtetést, ha egyszer egy minden részletre kiterjedő vizsgálat után annyi lényeges tényt megállapított? De ahogy elolvastam az írásbeli indoklást, megnyugodtam, mert láttam, hogy a tényállásból kiindulva már csak helyes ténybeli következtetés kérdése, hogy megállapítsák másodfokon a bűnösséget.
– Különösen nehéz ügy volt, el tudta engedni munkaidő után? – tettük fel a kérdést.
– Nem, az embert folyamatosan foglalkoztatja az ügye. Nekem kutyasétáltatás közben jut legtöbbször eszembe, hogy mit kellene indítványozni vagy átnézni. Így jöttem rá például, hogy miért vállalt akkora kockázatot N. János, amikor a maradványokat fényes nappal, a házához ilyen közel szórta ki. Egy nyomozati feljegyzést találtam arról, hogy amikor az áldozat bátyja bejelentette a sértett eltűnését, akkor a híváslista szerint a mosonmagyaróvári rendőrségről felhívták N. Jánost és megkérdezték, tud-e a felesége hollétéről? A hívás, illetve a maradványok kiszórása között néhány perc telt el. És összeállt a kép: N. János tudta, hogy hamarosan ki fognak hozzá jönni a rendőrök a sértett eltűnése miatt, amint ki is jöttek, igaz, csak órákkal később. Ezért akart a lehető leggyorsabban – ugyanakkor komoly kockázatot vállalva – megszabadulni az utolsó maradványoktól.
Az interjú itt még folytatódik, elolvasható az 50 kitörölhetetlen bűntény című, hamarosan jelenő könyvben.
(Képünk 2020 októberében a Kúrián készült, a képen az áldozat bátyja és édesanyja és féltestvére.)
