Azt már régóta tudjuk, hogy egyes emlősök tudnak számolni. Most a kis parókás halakon, a guppikon végeztek el pár vizsgálatot, és úgy tűnik, hogy a számolás képessége születésüktől fogva be van kódolva a halak agyába.
Tanulmányok kimutatták, hogy több állatfaj elég jó számolási képességekkel rendelkezik. A madaraknál például az újonnan kikelt fiókák biztonsága érdekében is fontos, hogy tudjanak számolni és számításokat végezni. A kétéltűek és a hüllők is számításokat végeznek táplálékkereséskor vagy párválasztáskor. A hatalmas és összetett agyukkal rendelkező cetféléken kívül ezek mind szárazföldi lények. De mi van azokkal az apró vízi lényekkel, akik még csak nem is hasonlóan gondolkodnak, mint a mellettük úszkáló cetfélék, ráadásul az agyuk még arányaiban is jóval kisebb? Azt gondolnánk, hogy gyengébbek a kognitív képességeik, bár valójában egyeseknek jobb memóriaképességük van mint gerinces társaiknak. A lazac például képes emlékezni annak a folyónak a tulajdonságaira, amelyben több évig ívott, és sikeresen visszatér a párzáshoz.
Az egyik legkorábbi demonstráció a számszerű információ lehetséges felhasználásáról a halraj választásban a süllőkkel történt, néha egy ragadozó: például a nagyszájú sügér jelenlétében. A laboratóriumban végzett vizsgálat során minden egyes apróhalnak két, a tartály ellentétes oldalán lévő raj közül kellett választania. A rajok egytől huszonnyolc halig terjedtek, és a kísérleti halak a nagyobb rajokat választották a számtartományon belül, a ragadozó jelenlétével vagy anélkül. Ez arra utal, hogy a nagyobb rajhoz való csatlakozás ösztönös, de a két raj számosságának felmérési képességétől függ. Bár a számosságot a kísérletezők manipulálták, nem volt egyértelmű, hogy a tesztelt halak a számosságra vagy a rajsűrűségre reagáltak-e, mivel a különböző méretű rajok ugyanazt a medencetérfogatot foglalták el.
Egy, a Padovai Egyetemen végzett másik kísérlet során már sokkal közelebb kerülünk a matekhoz, ebben az esetben guppikkal, mert ezeknek a halaknak két számosság felismerő rendszerük van. Kísérleteik azt mutatták, hogy a halak képesek voltak különbséget tenni három, akár négy tárgy között is, mind természetes, mind mesterséges környezetben. A négy tárgyat tartalmazó tárgyhalmazok nyomon követése és összehasonlítása a legtöbb állatnál a felső határnak tűnik, ezután már egy alternatív rendszerre váltanak, amely arányokra támaszkodik a halmazok összehasonlításakor. Ez utóbbi módszer gyorsabb, de kevésbé pontos. Számos oka van annak, hogy miért lehet fontos az állatok számára a tárgyak számon tartása vagy a halmazok pontos összehasonlítása. Ez a számbeli képesség fontos adaptív tulajdonság, mivel lehetővé teszi a vadon élő halak számára, hogy a legnagyobb elérhető halraj biztonságát válasszák. Ebben az egyéni különbségek is szerepet játszanak. A legjobb számbeli képességgel rendelkező hím halak vezetik a többi hímet, és talán az ő vezető szerepük biztosítja, hogy a raj együtt maradjon, mert ugyanabba az irányba tart.
