Utolsó részéhez érkezett karácsonyi fűszerkisokos sorozatunk, ma az utolsó három isteni fűszerrel ismerkedünk meg! Amellett, hogy finomabbá varázsolják ételeinket és italainkat, még az egészségünkre is jótékonyan hathatnak. Íme a legnépszerűbb karácsonyi fűszerek közül az utolsó három és néhány fontos, érdekes tudnivaló róluk!
TONKABAB
Eredete: A pillangóvirágúak családjába tartozó fűszer Dél-Amerikából származik.
Íze: Édes, vaníliára, szegfűszegre és keserű mandulára emlékeztető aromája miatt egyszer kedveltebb fűszer. Íze nagyon intenzív, egészen pici mennyiség is bőven elegendő belőle.
Felhasználása: A sötét magokat a tonkafa gyümölcséből nyerik, tehát valójában nem valamiféle babról van szó. A magok mérete kb. 6 cm. Felhasználása a szerecsendióéhoz hasonló, így akár frissen reszelve is hozzáadható az ételekhez. Egyre kedveltebb a cukrászok és csokoládémesterek körében, de a házi készítésű sütikben is feltűnhet, hiszen remekül helyettesíti a vaníliát.
Egészségre gyakorolt hatása: A benne lévő kumarin egyes kutatások szerint véralvadásgátló és károsítja a májat az arra érzékenyeknél, emiatt az USA-ban tiltólistán van – a kumarin egyébként a fahéjban és a levendulában is megtalálható. Az EU-ban azonban 1kg termékben 5 mg tonkabab használat megengedett, tehát nyugodtan fogyasztható. A fűszergyártók, kivédve a kumarin káros hatását, fermentálják a fűszert, s csak ezután csomagolják. Dél-Amerikában más fűszerekkel keverve, tea formájában stresszoldó, vágyfokozó, sőt, immunerősítő hatása miatt fogyasztják.
SZEGFŰBORS
Eredete: A szegfűborsot termő fa a mirtuszfélék családjába tartozik, és Jamaicából származik.
Íze: A szegfűszegre emlékeztető íze mellett a szerecsendió és a fahéj aromáit is felfedezhetjük benne. Ennek oka az illóolajában lévő eugenol. A nevében lévő „bors” megnevezés erősségére utal.
Felhasználása: A termést még zöld állapotában, majd addig szárítják, amíg a héja barna lesz, ráncossá válik, és a benne lévő magvak zörögni kezdenek. Egészben vagy őrölt formában is felhasználható például csatnik, curry-k, sütemények, forró alkoholos italok ízesítéséhez.
Egészségre gyakorolt hatása: Segíthet gyomorpanaszok és puffadás esetén. Gyulladáscsökkentő hatású.
SZERECSENDIÓ
Eredete: A szerecsendiók családjának névadója, a mely szerte a trópusokon megtalálható. Őshazája az indonéziai Banda-szigetek, ezen kívül például Malajziában, Nyugat-Indiában és Brazíliában is termesztik. Valójában nem dióról van szó, hanem a kisméretű örökzöld fa húsos termésének magjáról.
Íze: A szerecsendió íze domináns és nagyon jellegzetes, kissé borsos, csípős, friss. A szerecsendió-virág a magköpeny, amelyet szintén fűszerként árulnak. Ennek íze sokkal erősebb, mint a magé.
Felhasználása: Remekül illik a burgonyás, sajtos, karfiolos, sütőtökös ételekhez. A besamelmártás alapfűszere. De egyes szárnyasból készült fogások, sőt, még kolbászok fűszerezésére is előszeretettel használják.
Egészségre gyakorolt hatása: Kis mennyiségben alkalmazva jótékonyan hat étvágytalanság esetén, de a reumás fájdalmakat is enyhíti. Csillapítja a fájdalmat, a köhögést, kedvezően hat a vérnyomásra, fejfájásra, szédülésre.
