A vadállat az embertől független. Megetetni a legtöbb esetben felesleges, akár még kárt is okozhatunk vele.
Hazánk nemzeti parkjai mégis zsúfolásig vannak tömve olyan turistákkal, akik nem tartják be a két legfontosabb szabályt: az állatokat nem zavarjuk, nem etetjük! Nemcsak a természet nyugalma, de a saját biztonságunk érdekében is érdemes követni ezeket az utasításokat.
Az erdő széléről lesett minket, és olyan éhesen nézett ránk…
– olvasható egy Facebook posztban, ahol a kérdező a kommentelők segítségét kéri, mit adjon az éhes rókának. (A megfejtés: semmit.)
Persze tudjuk, hogy az ember gyermeke néha akaratlanul is úgy érzi, hogy közbe kell avatkoznia, hiszen az őszi-téli időszakban a turistaútvonalak, és pihenőhelyek mellett felbukkanó, őzike szemekkel kuncsorgó vadak meglágyítják a szívét.
Az etetéssel viszont a vad vegyes üzenetet kap az embertől.
A minap kommentelők hada csapott le egy képre a Facebookon, melyen egy olvasónk túl közel merészkedik egy rókához.
Kérdésünkre válaszolva elárulta, hogy nem megetetni próbálta az állatot, csak viszonozta annak közeledését. Elmesélte, hogy a hely, ahol párjával pár percre megálltak szusszanni egyet tele volt az állatok számára szétszórt emberi táplálékkal. A róka – akinek már láthatóan megnőtt az emberek iránti bizalma – egyáltalán nem viselkedett fenyegetően, inkább csak szimatolt, majd egy óvatlan pillanatban fogával megkarcolta a kezét.
A fiatal nő azonnal orvoshoz fordult, ahol fertőtlenítették a sebét és megkapta a szükséges tetanusz oltást, hiszen nem zárhatjuk ki, hogy az állat szokatlan viselkedését veszettség okozta.
Mikor gyanakodjunk veszettségre?
Érdemes jelenteni a park munkatársainak, ha egy állat nappal is az ember közelébe megy, a félelem jelei nélkül hagyja magát néhány lépésre megközelíteni, vagy akár megfogni. Amikor távolodunk tőle, ő makacsul követ minket, nem mutat félelmet, esetleg támadólag lép fel. A leggyanúsabb pedig ha görcsrohamokat vagy bénulást (pl. állkapocs lógása) látunk a vadon élő állaton.
Ez utóbbi egy speciális esete volt az ember és a vadállat találkozásának, és itt sem könnyű megítélni, hogy a természetes félelmét már elvesztett vaddal, vagy egy veszett álattal van dolgunk, de száz szónak is egy a vége, alkalmazzuk a két alapszabályt: nem zavarni, nem etetni!
