A magyarok legfinomabb pogija, a tepertős pogácsa! Nézzünk egy kicsit mögé a receptnek!
2007-ben egy magyar szervezet, a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje, védettségi eljárást indított az Európai Uniónál, hogy elismerjék hivatalosan is magyar ételként a tepertős pogácsát. A bejegyzés 2013-ban megtörtént, három évvel később pedig megkapta a hagyományos különleges termék minősítést. Hogy mivel győzték meg a bizottságot? Azon túl, hogy kóstolót vittek, úgy fogalmaztak: a sertés sült töpörtyű különleges esszenciája, a sertészsír használata, a fűszerek játéka és a sajátos technika az, ami különlegessé teszi az egyébként is Magyarországon sajátos kerek, sós süteményformát. Ez a hajtogatott tepertős pogácsa viszont akkor jó, ha nem túl zsíros, de elég zamatos ahhoz, hogy másnap is ugyanolyan ízletes maradjon.
A pogácsák többsége aznap mennyei, de másnap kicsit gumis, száraz és majdhogynem egyforma lesz a többi kelt tésztás süteménnyel. Hiába teszünk bele krumplit, vajat, zsírt, aligha tudunk akkora mennyiséget, amit másnapra nem szív magába a tészta, vagy nem lesz már-már túl zsíros.
Egy jó pogácsarecept ugyanúgy megörvendeztet egy családot a szombati ebédnél, mint egy múlt századból előkerült kézirat egy történész csapatot. Ha egy jó kis receptet megörököltünk a nagymamánktól, vagy üknagyanyánktól és betartjuk annak pontos receptjét, már értéket adtunk a gyerekeink kezébe, és egyébként, egy kis történelmet is.
Bizony a sokáig friss pogácsa titka a vaj, a zsír, a töpörtyű ötvözete, és persze a bor, ami kicsapja a felesleges zsírosságot.
Amióta zsírt használunk a sütésnél, azóta a pogácsa, és annak különböző fajtái azok, amitől jóllaktak a népes, sok gyerekes családok régen is. Nem is lehetett volna annál jobb ötlete a gazdának, mikor töpörtyűsütés után azt mondta az asszonyoknak, kaparják le az üst faláról a megmaradt töpörtyű cafatokat, majd a kissé megdermedt zsírt is, és kenjék bele a pogácsába. Itt született meg a töpörtyűs pogácsa ötlete, ami többségében disznóvágáson készült. Ezután már a töpörtyűt, ha netán újévre is maradt, ledarálták, zsírral, sóval, borssal vegyítették, és úgy kenték meg vele a tésztát. Sok rituálé vette körül, de ahogy minden rendes recept, ez is praktikumra épült. Gömörben például akkor készült, ha kenyérsütés volt. A kelesztőtálak oldaláról levakarták az öregtésztát, azt vegyítették el a töpörtyűvel, így hajtogatták. Itt úgy hívták: vakaró. A Csallóközben (Felvidék) az első világháború után aratáskor készítették, mert nagy mennyiségben, gyorsan laktató ételre volt szükség. Néhol a rétes tészta receptje alapján készült, valahol a kenyér tésztája alapján, a hajtogatott pogácsa lényege ugyanis mindig az volt, hogy jól elváljanak a rétegek egymástól, ehhez pedig vékonyra kell nyújtani, kemény tésztával kell dolgozni, és zsíros zsiradékkal kenegetni.
Alapvetően a töpörtyű a hivatalos megnevezése az apró darabokra vágott hájnak, amit lassan sütnek ki saját zsírjában. Népiesebb nevén tepertő, amit pedig még ritkábban használnak és tájszólásként emlegetik: a tepertyű és a töpörtő.
Hajtogatott töpörtyűs pogácsa
- 400 g rétesliszt
- 400 g finom búzaliszt
- 1,5 ek só
- 300ml zsíros tej
- 50 g friss élesztő
- 1 kk cukor
- 3 egész nagy tojás
- 50 ml fehérbor
- 300 g darált töpörtyű
- 250 g sütőmargarin
- + 1 db tojás a lekenéshez
Elkészítés
Az élesztőt kevés, langyos tejben, (a megadott mennyiségből) pici cukorral felfuttatom. Közben a liszteket kimérem, elkeverem a sóval. (Vigyázat, ha a töpörtyű már sós, elég 1 evőkanálnyi só a tésztába!) Hozzáadom a lisztekhez a felvert tojásokat, a fehérbort, a darált töpörtyűt és végül a felfutott élesztőt. Alaposan kidagasztom, összedolgozom. Egy órán át, meleg helyen, letakarva kelesztem. A sütőmargarint a hűtőben tartom, mert ezzel hajtogatom majd a tésztát, és reszelni fogom. (Mama még nem reszelte, de ebben újítottam, így gyorsabb.) A tésztát ujjnyi vastagságúra kinyújtom, ráreszelem a vaj kétharmadát, majd összehajtogatom. Először az alsófelét hajtom a közepéig, majd szorosan hozzá a felső részt hajtom, jön a bal oldal és végül a jobb oldalát ráhajtom. Ezt a műveletet elvégzem 30 perc pihentetéssel, háromszor. Azután újra 20 percig pihentetem, majd kinyújtom közepes vastagságúra, berácsozom a tetejét és közepes méretű szaggatóval, vagy egy boros pohárral, pogácsákat szaggatok.
Sütőpapíros tepsire teszem és előmelegítem a sütőt 190 fokra. Lekenem egy felvert tojással a tetejüket (ne csurogjon le az oldalára), addig kel, amíg a sütő el nem érte a kellő hőfokot. Egy adagot 30-35 percig sütök. Minél jobban megsült, annál tovább áll el.
Tipp: A pogácsa akár hetekig eláll, de akár már másnap is lehet alkalmazni egy trükköt rá. A sütőt felmelegítem 180 fokra, a pogácsákat vízzel enyhén megspriccelem, majd 3-4 percre beteszem a sütőbe. Olyan, mintha frissen sült volna. (Fagyasztóban is tárolható.)
