Itt a nyár, fél Európa elindul Görögországba nyaralni. Talán kevesen tudják, de a görög vendégbarátság Homéroszig nyúlik vissza. Milyen jó is lenne, ha ma is beinvitálnának minket, turistákat a görög házakhoz, és egy igazi, hamisítatlan görög lakomát csapnának nekünk!
Persze lehet, hogy fintorogva húznánk a szánkat, ha egy ókori lakomát tennének elénk. Nos, nézzük a 2500 évvel ezelőtti kínálatot!
Az ókori görögök alapélelme a gabonafélékből készült kása volt, amit gyakran egy kis ecettel ízesítettek, illetve a maza, egyfajta kovásztalan hamuban sült pogácsa. Ez utóbbit próbálták mézzel, zsírral vagy egy kis borral ízesíteni.
Ismerték már a kovásszal készült kenyeret is, egészen sokféle fajtáját – a barna, savanyú kenyértől kezdve a luxuscikknek számító fehérkenyérig. Ez utóbbi csak a gazdagok asztalára kerülhetett.
A gyenge minőségű talajon nehezen termett meg a gabonaféle, de bőségesen tudnak legelni az állatok: szarvasmarhafélék, birkák, kecskék, disznók. Nem csak a húsukat fogyasztották, hanem a tejüket is, főleg a juh- és kecsketejet itták, illetve készítettek belőle sajtokat. Nem ismerték a puha sajtot és a vajat sem, olyan kemény sajtot készítenek, hogy csak reszelve tudták fogyasztani.
A hétköznapi ételek közé tartozott még az olajbogyó és a füge is. Italból sem volt bőséges választékuk: tiszta vizet fogyasztottak, amit időnként borral hígítottak. Borból viszont a sűrű sötét édes bort kedvelték. Bár a Földközi-tenger bővelkedik halakban, az Ázsiából érkező árja törzsek évszázadokig idegenkedtek attól, hogy a tengerből szerezzék meg az élelmüket. Homérosz korában úgy vélték, hogy a halászat a szegények mestersége, és Odüsszeusz is azért volt kénytelen partra szállni a szigeteken, mert nem volt hajlandó halat enni.
Ha vendégként csöppentünk volna be egy Homérosz korabeli görög nagybirtokoshoz, pompás ellátásban részesültünk volna. Képzeld el, hogy már órák óta utazol egy nyitott tetejű, kétkerekű kocsiban a 40 fokos nyári hőségben. A távolban felsejlik egy birtok, és a kocsid zajára szolgák szaladnak eléd, és beinvitálnak egy lakomára. (Még akkor is behívnának, ha azzal kezded, hogy „bűnt követtem el, és üldöznek.) Annyira szent volt a vendégbarátság, hogy az idegeneket előbb megvendégelték, és arra sem voltak kíváncsiak, honnan jöttek és hová mennek.
Szóval lekászálódsz a kocsidról, és bevezetnek az árnyas belső udvarra. A szolgálólányok vizet, kézmosó tálat hoznak, majd az asztalhoz ültetnek. A pohárnokok vízzel kevert bort töltenek a talpas serlegekbe. Az asztalon kenyér, a szolgák körbehordják a húsos tálakat. Ez óriási megtiszteltetés, mert a hatalmas húsdarabok és a foszlós, jó búzakenyér becses kincsnek számít. Amikor már mindenki degeszre tömte magát, előkerült egy énekes, aki az előadását egy lantszerű eszközzel kísérte. A dalok után vidám, élénk társalgás kezdődött: a vendégek és a házigazdák híreket cseréltek – internet és tévé híján minden idegen száguldó riporternek számított.
Az étkezés után a vendégeket egy szolgálólány a fürdőházba vezette. Gyakran előfordult, hogy a házigazda lánya személyesen érkezett, és a szolgálólányokkal együtt nekilátott megfürdetni a poros vándort. (Igen, a férfiakat is.) Leszappanozták őket, jó alaposan megsikálták a testüket, majd a meggyötört bőrt finom olajjal megkenték. Mondanom sem kell, hogy ezek a műveletek nem kimért csöndben történtek.
Kedves olvasó, most pedig gyere, sétáljunk el egy igazi ókori görög piacra, az agorára!
Az iskolában tanultak alapján azt gondolnánk, hogy csupa márványoszlop között sétálunk, göndörödő szakállú, lepedőbe burkolózó fennkölt filozófus és politikus között. A valóság ennél sokkal kiábrándítóbb volt. A homérosz korabeli görög városok leginkább egy fallal körülvett észak-afrikai arab városra hasonlítottak. A rendkívül szűk utcácskákban alacsony házak álltak, és nyomor, piszok és bűz árasztotta el az egyszerű nép lakónegyedeit. Egyedül a nagypiac, az agora volt tágas, de a mocsok és a bűz itt is belengett mindent. Gyere, vessünk egy pillantást az árusok standjaira! Jókor jöttünk, most épp nyár közepe van, zöldség és gyümölcs széles választéka vár ránk: tök, retek, uborka, káposzta, sárgarépa, póréhagyma, vöröshagyma, gomba, szarvasgomba, spárga. De találunk körtét, almát, gránátalmát, szőlőt, de leginkább friss és aszalt fügét. A fűszernövények között ott virít az elmaradhatatlan menta, koriander, kapor, kakukkfű, zsálya, torma, kapribogyó, és az Ázsiából importált só és bors. Hoztak be keletről cukornádat is, de csak szirup formájában ismerték, és a gyógyászatban alkalmazták. Édesítésre inkább mézet használtak.
A húspiacon helyben levágott friss húst vagy élő állatot lehetett kapni: marhát, borjút, juhot, kecskét, disznót. A görögök nagyon sok disznóhúst fogyasztottak frissen vagy lesózva, de húsra inkább csak a gazdagabbaknak telt. A szegények főleg a halpiacon, a kikötőben vásárolták meg a mindennapi betevőjüket: sózott tonhalat, angolnát, különféle rákokat és kagylókat.
Természetesen az idő előrehaladtával a görög konyha is változott. A klasszikus kor görögjei már sokkal változatosabban étkeztek.
Tarts velünk egy hamisítatlan görög utazásra válogass ajánlataink közül!
