A jövő embere a múltban toboroz harcosokat egy harminc évvel későbbi háborúhoz. Egy focimeccs kellős közepére érkeznek meg, amit a televízió szerencséjükre élőben közvetít. A képernyő túloldalán pont ott ül Chris Pratt és családja. Több sem kell, az ex-katona családapa sarokba hajítja a pattogatott kukoricát, benyúl a szekrénybe, a zakó mellől leakasztja régi uniformisát. Feleségét és kislányát megnyugtatja, hogy épp bőrrel hazatér, aztán csatába indul, hogy legyőzze a betolakodó ellenséget. Az emberiség fennmaradása múlik rajta. Az amerikai hazaszeretet már csak így működik. Felesleges féltenünk az akciósztárt, ezen a téren már sokszor bizonyította rátermettségét. Most mindössze az eszköztára szegényesebb valamivel. Reménykedjünk, hogy egy kazettás magnó azért akad valahol a jövőben, mert ha nem, akkor lesz csak igazán ne mulass.
