A kiváltó okok listája hosszú: turbulencia, felszállás, leszállás, terrorizmus, zuhanás, társadalmi szorongások, és még sorolhatnánk, ki mitől retteg, ha repülésről van szó. Vannak, akik félnek a tűztől, a levegőben terjedő betegségektől, a WC-használattól vagy a repülőgépen elkövetett erőszakos cselekményektől. Másoknak „rossz előérzetük” van a repüléssel kapcsolatban, attól tartva, hogy a szorongásaik valahogy előrevetítenek egy katasztrófát. Lehet, hogy a kívülállóknak mókás jelenség, ám a repüléstől való félelem, az aerofóbia egy betegség, amit komolyan kell venni. Általában úgy alakul ki, hogy egy rosszullét összekötődik azzal a szituációval, ahol ez a rosszullét létrejött, és ebben ok-okozati összefüggést talál az adott személy, pedig egyáltalán nem biztos, hogy az események között valós kapcsolat van.
Sőt, ma már a légitársaságok is gyakran kínálnak segítséget fóbiásoknak, „bátorító tanfolyamot” tartanak pilóta és pszichológus vezetésével. Csak meg kell keresni az okokat, ugyanis a szakértők szerint, a repüléstől való félelem általában nem egyetlen fóbia, amivel az érintett küzd. A legtöbb ember, aki fél a repüléstől, klausztrofóbiás is. A fóbia olyan intenzív félelem, amely nincs arányban a veszéllyel, ami különösen a repüléstől való félelemre vonatkozik. A legtöbb „repülőfóbiás” egyetért abban, hogy a repülés biztonságos, ám mégis ijesztő számukra. Nehezen tudják összeegyeztetni félelmüket a biztonsági statisztikákkal.
Világszerte a lakosság több mint 80 százaléka fél a repüléstől. A National Institute of Mental Health szerint csak az amerikaiak több mint 25 százaléka szenved a repüléstől való félelemtől és idegességtől.
Értsd meg, miért!
A repüléstől való félelmünknek vannak kiváltó okai, amelyek olyan gondolatok, képek, érzések és emlékek, amelyekre érzékennyé váltunk. Aki bizonyos testi érzésekre vált szenzitívvé (rázkódás pl.), az félhet a turbulenciától vagy a normál fel- és leszállástól. Akinek pedig tériszonya van, az retteghet, ha arra gondol, hogy sok mérfölddel a föld felett repül. Ezt igazolja az is, hogy csak nagyon kevés repüléstől való félelem ered traumatikus repülésből, sokkal inkább származik a szorongásból.
A szakértők három fő csoportra osztják a rettegőket:
• Azok, akik nem repülnek, vagy több mint öt éve nem repültek, annak ellenére, hogy lehetőségük lenne rá.
• Akik csak akkor repülnek, ha feltétlenül szükséges, extrém rettegéssel.
• Akik akkor repülnek, amikor szükséges, de szorongással.
A jó hír az, hogy bizonyos technikákkal át lehet huzalozni az agyunkat. Íme néhány tipp:
Vajon van alapja a félelmednek?!
Gyakran nehéz elválasztani a szorongást a veszélytől, mert a tested mindkettőre pontosan ugyanúgy reagál.. Mondd magadnak, hogy a szorongás miatt a félelmetes gondolataidat valószínűbbnek érzed, és emlékeztesd magad, hogy a szorongás érzése nem jelenti azt, hogy veszélyben vagy. Akkor is biztonságban vagy, ha intenzív szorongást érzel.
A szorongás kicselezi a józan észt. A szorongás becsap minket, hogy azt higgyük, veszélyben vagyunk, holott teljesen biztonságban vagyunk. A megérzéseid ilyenkor mindig azt mondják, hogy kerüld el, de ha követed ezeket az érzéseket, mindig a szorongásodat erősíted.
Oldd fel a szorongásodat!
Általános szabályként tedd az ellenkezőjét annak, amit a szorongó érzések sugallnak neked. Küzdj meg azzal, amit a szorongás mond neked, de fogadd el a szorongás okozta kellemetlenséget.
A statisztika megnyugtat!
Például a turbulencia esetén fellépő szorongás kezeléséhez ismerd meg a repülőgépeket és azt, hogy hogyan tervezték őket a turbulenciák kezelésére. Koncentrálj a szorongás kezelésére, ne pedig arra, hogy mikor ér véget a turbulencia, vagy hogy mi történhet legrosszabb esetben. Emlékeztesd magad, hogy nagyobb biztonságban vagy, mintha autóval repesztenél az autópályán.
Minél többet repülsz, annál könnyebb lesz!
Minden egyes repülés lehetőséget nyújt arra, hogy a következő repülést könnyebbé tegye. A célod az, hogy átformáld a gondolkodásodat, hogy kevésbé legyen az agyad érzékeny azokra a kiváltó tényezőkre, amelyek beindítják nála a szorongást.
