Pintér Bence (Tiszta Szívvel a Városért – TSZV) győri polgármester közösségi oldalán jelentette be, hogy a közgyűlés megszavazta a javaslatát a felterjesztési jog gyakorlásáról: „a szolidaritási hozzájárulás jelenlegi formájának megszüntetését, teljes körű átdolgozását kérjük a Kormánytól és az Országgyűléstől.”
Az 1989-es rendszerváltás óta másodszor kerül sor erre a hivatalos jogi aktusra. Korábban, szintén Pintér Bence polgármesteri ciklusa alatt, 2026. április 24-én tett országos jogszabályi javaslatot a győri közgyűlés: akkor a benz(a)pirén, a formaldehid és az NMP levegőterheltségi irányértékeinek, továbbá a lítium és az NMP felszín alatti vízre vonatkozó (B) határértékeinek országos szabályozását, valamint az akkumulátoripari és oldószer-intenzív technológiák kibocsátási paramétereinek pontosítását kérték Balog-Farkas Renáta (TSZV) alpolgármester javaslatára.
Az újabb felterjesztés célja hogy „Győr a helyben megtermelt iparűzési adóját a győri fejlesztésekre, rászorulókra, épületekre és utakra fordíthassa.” Pintér Bence ezen javaslata csak másodszorra ment át a közgyűlésen, ugyanis hasonló tartalommal már a 2025. június 27-ei ülésre is benyújtotta. Akkor még a közgyűlés többsége Fekete Dávid akkori fideszes frakcióvezető módosító javaslatával úgy határozott: „a települési szolidaritási hozzájárulás fizetése Győr stratégiai érdeke”.
2026. június 25-én máshogy döntött a közgyűlés: egyhangú döntéssel támogatták az előterjesztését. (Igaz, a Fekete Dávid-féle szolidaritási adós, illetve a kamu Tisza-adót elítélő közgyűlési határozatok visszavonását nem támogatták.) A napirendi pontnál a Tiszta Szívvel a Városért frakció vezérszónoka Szakács András képviselő volt.
A polgármester a döntést részletesen indokolta is, az általa leírt mondatok jelentős része az elfogadott határozatban is szerepel. „Miért lenne helyes és fontos megszüntetni jelenlegi formájában és teljeskörűen átdolgozni a szolidaritási hozzájárulás jogintézményét? – röviden: mert veszélyezteti a helyi közszolgáltatások ellátását, volumenében korlátok nélküli, módszertanában túlzottan a helyi iparűzési adóra (HIPA) épül, eljárásrendje rossz és jogorvoslati garanciákban hiányos, felhasználása nem átlátható.
Győr a főváros után a legnagyobb befizető, összesen 13,1 milliárd forintot elvesz az állam; ebből idén még 6,5 milliárd forint befizetendő a hatályos jogszabályok szerint. A sarc folyamatos és drasztikus emelkedésére Szakács András képviselő úr hívta fel a figyelmet: az adatok alapján jól látható, hogy a szolidaritási hozzájárulás mértéke – Győr tekintetében – a helyi iparűzési adóbevétel százalékában drámaian nőtt. 2019-ban még nem haladta meg a 27 százalékot, mostanra azonban már eléri a 40-et. 2019-ben a város 21,4 milliárd forintnyi iparűzési adót szedett be, 2026-ban 32,8 milliárd érkezhet ebből az adónemből Győr számlájára. Azaz 53,1 százalékos adóbevétel-növekedés áll szemben a 65 százalékos inflációval. Ha inflációval korrigáljuk a 2019-espénzösszeget, akkor ma Győrnek 35 milliárd forintnyi iparűzési adót kellene beszednie, hogy ugyanott legyünk 2026-ban, ahol 2019-ben voltunk. Ma a városvezetésnek és a közgyűlésnek gyakorlatilag 2 milliárd forinttal kisebb a mozgástere.
Mindez azt eredményezte, hogy Győr saját bevételei egyre kevésbé képesek betölteni eredeti rendeltetésüket: a helyi közszolgáltatások fejlesztését, a városüzemeltetés stabilitását, a beruházások előkészítését, az intézményrendszer működtetését, valamint a helyi közösség által meghatározott fejlesztési prioritások finanszírozását.
Magyarul: a szolidaritási adó miatt szétmennek az önkormányzati kezelésű utak, düledeznek az önkormányzati tulajdonú épületek, nem jut pénz a szociális hálóra, a rászorulóknak; fejleszteni pedig nincs vagy alig van forrás – nem lépünk egyről a kettőre.
Ráadásul a szolidaritási hozzájárulásnak volumenében nincs érdemi, törvényi szintű korlátja. A hozzájárulás országos és települési mértéke évre központi, kormányzati paraméterezéstől függ, miközben a befizető önkormányzatoknak saját költségvetésükben azonnal alkalmazkodniuk kell a miniszteri rendeletekben megjelenő összegekhez. Mindez formálissá teszi a város költségvetési önállóságát, magát az önkormányzati autonómiát.
Holott a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló strasbourgi egyezmény 9. Cikke a pénzügyi autonómia tekintetében egyértelműen fogalmaz (lefordítva): >> (1) A helyi önkormányzatok a nemzeti gazdaságpolitika keretein belül>> megfelelő saját pénzügyi forrásokra jogosultak, amelyekkel hatáskörük keretein belül szabadon rendelkeznek. (2) A helyi önkormányzat pénzügyi forrásainak az Alkotmányban [jelen esetben az Alaptörvényben] és jogszabályokban meghatározott feladataikkal arányban kell állnia.
Többek között ezt az európai egyezményben meghatározott követelményt is kikezdi a szolidaritási hozzájárulás fenntartása. A szolidaritási hozzájárulás kivetése túlzottan a HIPA-ra épül. A helyi iparűzési adóerő-képesség fontos indikátor lehet a mérték meghatározásában, de nem lehet kizárólagos. A jelenlegi modell ugyanis úgy kezeli a gazdaságilag erősebb önkormányzatokat, mintha a magasabb helyi adóbevételük automatikusan szabadon elvonható többlet lenne; nem veszi figyelembe, hogy ezen városok gyakran magasabb térségi közszolgáltatási, infrastrukturális, közlekedési, kulturális és gazdaságszervezési feladatokat látnak el, tehát nem veszi figyelembe aköltségvetésük kiadási oldalát.Az elvonás aránytalanul sújtja a sikeresen gazdálkodó városokat. Azok az önkormányzatok, amelyek tudatos gazdaságfejlesztéssel, iparterületek előkészítésével, vállalkozásbarát környezettel,infrastruktúra-fejlesztéssel és szolgáltatási kapacitásokkal növelik helyi adóalapjukat, a többletbevétel jelentős részét központi elvonásként veszítik el.
A jelenlegi rendszer további súlyos hibája, hogy az önkormányzat számára nem biztosít kellő eljárási garanciákat, nincs érdemi jogorvoslat. Az állami elvonás közben nem érvényesülnek az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) szabályai. Egy jogállami finanszírozási rendszerben minimális követelmény lenne, hogy az önkormányzat megismerhesse a számítás módját. Ugyancsak alapvető követelmény lenne, hogy a vitatott összeg tekintetében érdemi, bírói kontrollal biztosított jogorvoslat álljon rendelkezésre.
Kétség sem férhet ahhoz, hogy a győri önkormányzat cégeinek többségénél költségeket kell csökkenteni, a működést racionalizálni kell, hiszen nem működnek hatékonyan. Ezen folyamatosan keményen dolgozunk, már csak az bő másfél év munkájába tellett, hogy ideiglenesen visszaszerezzem a polgármester adatbetekintési jogait. Fontos látni azonban, hogy az érdemi változást az önkormányzati szektor finanszírozásának teljes állami újratervezése hozhatja el, jelenlegi formájában rossz és fenntarthatatlan a szolidaritási hozzájárulás.
Győr és minden más település érdekében bízom benne, hogy az új kormány megoldást talál erre az örökölt problémára, mi erre tettünk hivatalos javaslatot.”
(Fotó: Facebook/Pintér Bence)
