Száz esztendeje született és már majdnem hét éve nincs köztünk (Budapest, 1922. február 10.–Budapest, 2015. október 6.)
Az emlékét őrző alapítvány nemrég közleményt adott ki: „Göncz Árpád, a III. Magyar Köztársaság első elnöke, író, műfordító február 10-én lenne százéves. A Göncz Árpád Alapítvány, együttműködve a csatlakozó intézményekkel, önkormányzatokkal széles körben emlékezik meg névadója életéről, munkásságáról. Az évfordulóra a Magyar Posta emlékbélyeget ad ki, a fővárosban szabadtéri életút-kiállítás nyílik, szobrainál megemlékezéseket tartanak, koncertek, filmvetítések, kerekasztal-beszélgetések, felolvasóestek sora eleveníti fel majd Göncz Árpád emlékét.”
Példamutató ember és államférfi
Göncz Árpád a közép-kelet-európai demokratikus változások kiemelkedő szereplője. Szembeszegült a fasizmussal és a kommunizmussal is. A magyar demokrácia megteremtésére és védelmére irányuló fontos események mindegyikén részt vett. Amikor szükségesnek látta, „kis embereken” úgy segített, hogy gyakran azok sem tudták, akiket érintett, hogy kinek köszönhették a segítséget.
„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei, akiknek nincs eszközük megvédeni Önmagukat, s akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.” – Részlet Göncz Árpád parlamenti felszólalásából, 1990. augusztus 3.
Göncz Árpádtól úgy vett búcsút egy ország, ahogyan történelmünk során kevesektől. Több ezren kísérték utolsó útjára Óbudán ott, ahol kérte, sok évtizedes barátai, sorstársai, harcostársai szomszédságában temették el és milliók könnyezték meg a televíziókészülékek előtt is.
Képek: origo.hu, index.hu
