A CineFest nem csak játékfilmekben, de dokumentum- és természetfilmekben is évről-évre elhozza a világ filmgyártásának krémjét. Az idei válogatásban többek között összezárva érezhetjük magunkat a COVID-idején egy háromszoros Oscar-díjas operatőrrel, bejárhatjuk a Vogézek ködbe burkolt, varázslatos erdeit, eltűnt környezetvédők nyomába eredhetünk Dél-Amerikában, vagy megismerhetjük, milyen az OnlyFans tartalomkészítők élete a csillogáson túl. A CineDocs szekció hét különleges filmmel hívja fel a figyelmet a világ tragédiáira és szépségeire, az élet mulandóságára és csodáira.
A háromszoros Oscar-díjas és további hétszeres Oscar-jelölt Robert Richardson az az operatőr, akinek valószínűleg sok filmje sorakozik az egyéni kedvenceink között. Az elmúlt bő negyven évben ő állt többek között Quentin Tarantino (Kill Bill – 1-2. rész, Django elszabadul, Volt egyszer egy Hollywood), Oliver Stone (A szakasz, JFK – A nyitott dosszié, Született gyilkosok) és Martin Scorsese (Casino, Viharsziget, A leleményes Hugo) kamerája mögött. Jana Hojdová cseh rendezőnő a képmágus belső világának feltárására közel egy évtizedet szentelt. A filmelemzésekkel megspékelt sztárinterjúk – a fenti nagyágyúk mindegyike megszólalt Hojdová kedvéért – és ráadásként több száz órányi magánvideó feldolgozásának eredménye a Robert Richardson: Fehér ördög című különleges művészportré. Hojdová és Richardson között egyben mély barátság formálódott, mivel a COVID-lezárások miatt a dokumentumfilmes és az operatőr sokkal több időt töltött együtt az előzetesen tervezettnél.
Szemben azzal a nézettel, hogy a náci veszély valódi súlyát csak utólag lehetett felismerni, egyes újságírók, értelmiségiek és művészek korán meglátták a fenyegetést. 1932-ben a minden idők egyik legjobb filmjének tartott Aranypolgár későbbi szerzője, a német-zsidó bevándorló családból származó, de már Amerikában született Herman J. Mankiewicz – David Fincher Mank című filmjének főhőse – megírta az Európa veszett kutyája című, látnoki erejű forgatókönyvét, amely már ekkor figyelmeztetett a Hitler jelentette fenyegetésre. A diplomáciai nyomás és a gazdasági érdekek hatására azonban a hollywoodi stúdiók eltemették a történetet. Ennek a soha el nem készült filmnek a felidézése során a BAFTA Breakthrough programban részt vett angol rendezőnő, Rubika Shah azt vizsgálja, milyen politikai, erkölcsi és művészi felelősség terheli az alkotókat és a döntéshozókat. Rendezése ellentmondásos képet fest Hollywoodról, felidézve az Egyesült Államokon végigsöprő antiszemitizmust, amely még az amerikai filmipar központját sem kerülte el.
A francia Az erdő zenéje magával ragadó vizuális és akusztikus élmény: minden kockájában nagyvászonra álmodott, az egész családnak szóló mozifilm, amely érzékenyen mesél arról, hogyan öröklődik tovább a természet iránti figyelem és szeretet generációról generációra. A díjnyertes természetfotós és filmes, Vincent Munier édesapjával és tinédzser fiával együtt járják a Vogézek ködbe burkolózó erdeit, ahol a természet egyszerre mutatja meg nyers erejét és törékeny szépségét. Bőgő szarvasoktól a neszező baglyokig a vadon hangjai kísérik útjukat, miközben egy eltűnőben lévő faj, a siketfajd nyomában járva egészen Norvégiáig erednek.
Tanúvallomások és archív felvételek segítségével A Föld csendje című film feltárja egy-egy Hondurasban, Brazíliában és Mexikóban meggyilkolt környezetvédő halálát, és azt a rendszerszintű korrupciót, amely védelmet nyújt a felelősöknek. Frank Gutiérrez spanyol dokumentumfilmje tisztelettel adózik az aktivistáknak és azoknak a közösségeknek, akik folytatják a küzdelmet, egyúttal rávilágít arra, hogy a természet védelmezői ellen elkövetett erőszak nem csupán a helyiek életét és környezetét, hanem az egész bolygó jövőjét fenyegeti.
A bolgár-szlovák-cseh koprodukcióban készült Virtuális barátnő három valódi tartalomkészítő történetén keresztül tárja fel az OnlyFans platformon folyó online szexmunka minden színfalak mögötti részletét. Barbora Chalupová rendezőnőnek köszönhetően nyomon követjük a tartalomkészítés folyamatát, a feliratkozókkal folytatott beszélgetéseket, valamint a partnereikkel és a munkatársaikkal fenntartott kapcsolataik mindennapi dinamikáját. A tartalomkészítők társainak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy párjuk nemcsak a testét tárja a nyilvánosság elé, hanem a rajongókkal álromantikus kapcsolatokat is kialakít.
1971-ben több száz fiatal elfoglalt néhány elhagyatott katonai barakkot Koppenhágában. Így született meg Christiania, egy merész kísérlet a szabadság és a közösség jegyében, ami valódi alternatívává vált a többségi társadalommal szemben. A dán filmrendező, Karl Friis Forchhammer szívvel-lélekkel és egy cinkos kacsintással meséli el az önjelölt szabadváros történetét a radikális demokráciáról és a szabad kreativitásról, de nem hallgatja el az erőszakot, a drogokat és a külvilág nyomását sem. Szó esik benne az új telepesek idealizmusáról, a konszenzusos demokráciáról, a hippikről, de még egy vallási világvége-szektáról és egy alkoholista medvéről is.
A programban természetesen magyar film is szerepel. Dubinyák Réka néhány hónappal ezelőtt a Szeplőtelen című kisfilmjével elnyerte a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon a diákzsűri díját, a CineFestre pedig már első egész estés dokumentumfilmjével érkezik. A megható Új lépések egy tudományos kutatásban részt vevők nyolc hónapját követi, amely azt vizsgálja, hogyan hat a néptánc az időskori szellemi hanyatlásra és a demencia kialakulásának kockázatára. A szereplők különböző élettörténetekkel érkeztek, de ugyanaz a félelem hozta el őket: mi történik, ha egyszer már nem emlékeznek azokra, akik voltak? A kísérlet végén színpadra kell állniuk, és miközben a lépéseket igyekeznek elsajátítani, váratlanul egymásra, és az életükből lassan eltűnő szabadság érzésére találnak.
A 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált 2026. szeptember 4. és 12. között rendezik meg, a jegyvásárlás augusztus második felében indul.
Az erdő zenéje a Francia Intézet támogatásával szerepel a programban.
(Fotókredit: CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál)
