Semmi probléma nincs azzal, ha például még cumizik néha a gyermek, nem tudok olyan óvodát, ahol ne lennének ezzel elnézőek, hiszen a cumi is csak egy dolog, ami megnyugtatja a gyereket, biztos pont az amúgy is bizonytalan beszoktatási procedúrában. Az alvókák szintén ebbe a kategóriába tartoznak. De akkor mi az, amit „elvárhatunk” egy háromévestől?
Amihez már nem kicsike, amit jó érzéssel elvárnánk, de legalábbis szeretjük, ha tudják:
- Köszönni, vagy valami módon legalábbis jelezni, ha megjött-elmegy.
Nálunk a „Csókolom óvónénik, szervusztok gyerekek!” a bevett formula, de azért persze nem rögtön az első héten mondja ezt a gyerek, időbe telik, míg felveszi a ritmust! A gyerek félénk, csendes, nem mer köszönni? Nem gond, köszönj te! Mutass példát, egy hangos, érthető köszönéssel és azzal, hogy felveszed velem a szemkontaktust. - Szobatisztaság. Sarkalatos pont.
Persze egyáltalán nem gond, ha egyszer-egyszer beszalad egy kis pisi az ágyba a pihenőidőben, főleg az első napokban, amikor a rengeteg történés annyira megterheli őket, hogy teljesen kipurcanva alszanak. De egy háromévesnek már éreznie kell játék közben is, hogy pisilnie kell. Ha rendszeresen tócsát kell törölgetni a széke alól, az baj, mert valószínű még vagy nem elég érett, vagy valami szervi gond van, esetleg pszichésen terheli meg a bezsoktatás. Ha szólj, hogy gond van, az bőven elég az oviban. Nem kell egyedül intéznie, segítik, elkísérik, popsit törölnek – így megmenekül a folyamatos szégyenérzettől. - Ezzel el is értük a következő pontot. Tényleg szóljon.
Legyen aktív, beszéljen és valami módon jelezze, hogy problémája van, máskülönben nem tudnak segíteni. Mindent meg lehet oldani, tényleg mindent. Persze kétélű dolog ez, hiszen az óvónőnek kell kialakítania a bizalmat, a gyereknek meg kell nyílnia, és érezni, hogy kérhet segítséget, elmondhatja, a bántjék, vagy valami sérelem érte, de legfőképp megoszthatja az érzelmeit. - Tisztaság és étkezés…
Kanállal enni, pohárból inni és a megfelelő dolgokba törölközni, ezek nem túlzott elvárások egy háromévestől.…
Jó esetben már egész kicsi korban, egy-két évesen próbálkoznak evőeszközzel enni a gyerkek otthon, aztán ha ettek, szalvétába törlik a kezüket-szájukat, segítséggel megmossák a fogukat, kezüket, aztán törölközőbe töröljék meg és mivel egy gyereknek mindig folyik az orra, kacérkodnak az orrfújással is. Tehát nem túlzott elvárás, hogy ezekkel a dolgokkal ne először az óvodában találkozzanak, hanem a szülő ismertesse meg a gyerekekkel. Persze ebben sem kell túlzott profizmust elvárni, de azért az jó, ha a gyerkőc tudja, hogy nem a ruhánkba töröljük maszatos szánkat, vizes kezünket.Az étkezéssel kapcsolatban még egy gondolat: A személyiségi jogai nem sérülnek, de az egészsége igen, ha hároméves létére önállóan döntheti el, hogy mit eszik. Igenis mindent meg kell kóstolni! Ha nem ízlik, nem fogják megtömni! De jusson el odáig, hogy nem ránézésre dönt, hanem íz alapján, mert a kenyéren és vízen nevelt gyerekek fogai és immunrendszere elég siralmas.
Összességében igaz, hogy nem kell egyetemi székfoglalót szavalni, de az alapvető mindennapi dolgokat legalább ismerje, ha még nem is csinálja önállóan. De természetesen az óvoda egy kedves hely, egyetlen apróságot sem vernek vasra, ha hiányosságot tapasztalnak. Az viszont rettentő kiábrándító, mikor egy kiscsoportos óvodás két nyelven tud verset, mesét, azonban nem tudja végigmondani az álláig lógó influenza-termék miatt.
