Nyílt titok a kosárlabda-társadalomban a győri klub nehéz helyzete. Ilyen körülmények között átvenni az irányítást bátor vállalás. Mi motiválta, hogy elvállalja ezt a feladatot? – ezzel a kérdéssel kezdődik az interjú.
– Nem újkeletű a kapcsolatom a klubbal, hat éve működünk együtt a korábbi vezetéssel. Azóta sokat beszélgettem elődömmel, Fűzy Andrással, hogy miként lehetne ezt másként csinálni. Most jött el az ideje annak, hogy a terveimet megvalósítsam. Hiszem azt, hogy kemény munkával, kockázatvállalással rendbe lehet tenni a győri női kosárlabdát, hiszen ez nem rossz brand, elvégre egykori bajnokcsapatról beszélünk. Az is tény azonban, hogy mostanra kissé megkopott a fénye a klubnak.
– Mi az elődleges cél?
– Nem lehet más, mint az, hogy konszolidáljuk a klubot. Az első negyedév végéig szeretnénk a tetemes tartozást rendezni. Alapvetően már az nagy eredmény volt, hogy nem szűnt meg a győri női kosárlabdázás, pedig Damoklész kardja ott lebegett felett. Nagyjából egy kemény év kell ahhoz, hogy olyan pályára állítsuk az egész projektet, hogy amit korábban magamnak megfogalmaztam, hogy miként lehet ezt csinálni, azt el is kezdjük megvalósítani. Szóval most a túlélés a cél, az első csapattal szemben eredményességi elvárás nincs, de szeretnénk harcban lenni azért, hogy bejussunk az első nyolcba. Ehhez a következő meccseken kerülhetünk közelebb. Három olyan csapat lesz az ellenfelünk, mely közvetlen riválisunk, szombaton jön a BEAC, jövő héten utazunk Székesfehérvárra a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiához, majd az évet a Csata elleni hazai találkozóval kezdjük. Bízunk abban, hogy sokan mellénk állnak, mert most kell csak igazán az összefogás. Várunk minél több szurkolót a hazai meccseken, hogy a lelátóról is jöjjön a segítség a lányoknak, akik mindent megtesznek azért, hogy sikerrel vegyék az előttük álló akadályokat.
– Nem könnyíti meg helyzetet, hogy Ruff-Nagy Dóra legutóbb megsérült. Mit lehet tudni a csapatkapitány állapotáról?
– Sajnos a reméltnél is súlyosabb irányítónk sérülése, az oldal- és keresztszalagja is elszakadt. Ezúton is szeretnénk jobbulást kívánni Dorcinak. Az is biztos, hogy nem igazolunk, házon belülről próbáljuk megoldani a pótlását, ami persze nem lesz könnyű.
– A mostani szezonnál tovább is lehet már tervezni? Elvégre a 2026/27-es csapatot még ebben a bajnokságban el kell kezdeni tervezni.
– Ez valóban így van, de most azt kell előtérbe helyezni, hogy teher nélkül kipróbáljuk a jövő generációját. A tét a klub fennmaradás, most senki ne várja tőlünk, hogy az éremért küzdünk. Ismételten csak azt tudom mondani és kérni, hogy a szurkolóink álljanak mellénk ebben a szituációban, mert tényleg csak együtt, közös erővel tudunk ezeken a nehézségeken átlendülni.
– A szavaiból azért azt vettem ki, hosszabb távon is megvannak az ötletei, hogyan is lehetne a klubot eredményesen működtetni.
– Ez így van, ha vállalkozóibb felfogással gondolkozunk, akkor hosszabb távon is működőképes lehet a klub. Azt is kár tagadni, bizalomvesztés van Győrben a női kosárlabda felé, most az a feladatunk, hogy visszanyerjük a bizalmat, amivel utána építkezni lehet. Ezért is köszönöm a türelmet a beszállítóknak, akikkel sikerült nyíltan, őszintén beszélni, mert nélkülük sem működhetnénk tovább.
– Nemrégiben az utánpótlást működtető kft. élére is került. Gyanítom, ott is van feladat bőven.
– Van bizony, de sikerült már itt is előrelépni, így otthonosabbá tettük az edzőközpontot, amit magunk között csak Unikának hívunk. A következő lépés a konditerem fejlesztése, eredményjelző is lesz, így szép lassan sikerül teljesen belakni a csarnokot, ahol szeretnénk majd az utánpótlás meccseit is megrendezni. Sokkal komfortosabb lenne a szülők, érdeklődők számára. Miután nekem is három lányom kosarazik, így tudom, hogy egy-egy ilyen igazi családi program tud lenni. Háromszáz gyerek pattogtat nálunk, így komoly felelősséggel tartozunk feléjük. Természetesen ezeknél a csapatoknál nem az eredmény az elsődleges, a legfontosabb, hogy fejlesszük a játékosokat, olyan versenyeztetési körülményeket alakítsunk ki, ami komfortos a gyereknek és az edzőknek egyaránt.
– Az edzőközpont átadásakor tervben volt, hogy az üres órákban is hasznosítják az épületet. Ez eddig nem történt meg, várható-e ebben előrelépés?
– Mindenképpen szeretnénk, ez is része lenne a piaci működésnek. A cél, hogy a működési költségeket minimum negyven-ötven százalékban saját bevételből fedezzük. Hisszük, hogy a csarnokból is komoly tételhez lehet jutni, gondolok itt elsősorban arra, hogy cégek kibérelhetik, egészségnapokat lehetne szervezni. Már kaptunk is megkeresést a Testnevelési Egyetemtől, mely jövő májusban 5-800 fővel sportnapot szervezne itt és a szemben lévő Barátság Sportparkban. Szóval összefoglalva ebben a klubban van perspektíva, van jövőkép. De először a mostani nehézségen legyünk úrra. Jó úton járunk, bízunk benne, mielőbb még több pozitívumról tudunk majd beszámolni. Addig viszont aki csak teheti, legyen ott a lelátón, és buzdítsa a csapatot, mely más célokért küzd, de el kell fogadni, hogy most a soron következő mérkőzések számunkra a rangadók.
(Forrás, fotó: gyorikosar.hu)
