Tisztelt ETO-szurkolók!
Szeretném megosztani Önökkel gondolataimat arról, hogy miért fogadtam el a román női kézilabda válogatott szövetségi kapitányi posztját.
Ahogy azt korábbi interjúkban is kijelentettem már, 2014 decemberében, a magyar-horvát kézilabda Európa-bajnokság idején támadt bennem fel egy szakmai vágy, hogy szívesen kipróbálnám magam egy válogatott szövetségi kapitányaként is. Ezekben a hetekben zajlottak a Győri Audi ETO KC-nál a szerződésem meghosszabbításáról a tárgyalások, és végül ezt a vágyamat írásba is foglaltuk a megújított kontraktusban. Ennek több oka is volt.
Játékosként minden vágyam az volt, hogy Olimpián szerepelhessek. Sajnos ez akkor nem adatott meg nekem. De 2014 decemberében eldöntöttem, hogy ha már játékosként nem is, legalább edzőként részt akarok venni az ötkarikás játékokon, teljesíteni minden sportoló egyik, ha nem a legnagyobb álmát, az olimpiai szereplést. Játékosként sikerült BL-t nyernem, edzőként kétszer is elértem ezt csapatommal, a Győri Audi ETO KC-val, és ezek után az olimpiai részvétel volt az a cél, amit még nagyon szeretnék elérni.
Önök, a szurkolóink, olyan érzelmeket keltettek bennem meccseink során az elmúlt szezonokban, amit soha nem éreztem még korábban, és úgy hiszem, sehol máshol sem fogom így érezni magam. Higgyék el, az, amit éreznek, vagy gondolnak sokat jelent nekem, de én nagyon hiszek a megérzéseimben. Ezek a megérzéseim voltak azok, amik ide, Önökhöz vezettek, ide, ebbe a városba, ebbe az országba, és éppen ezért bízom meg bennük.
Meggyőződésem, hogy a klubnál lévő feladataim maximális ellátása mellett elég energiám marad egy szövetségi kapitányi pozíció betöltésére. Ezt be is bizonyítottam, amikor idén tavasszal ideiglenes jelleggel Elek Gáborral közösen elvállaltuk a magyar válogatott irányítását.
Ezt a lehetőséget elvesztettem, amikor a Magyar Kézilabda Szövetség mást választott szövetségi kapitányul, de tiszteletben tartottam és támogattam a döntést. Most azonban új lehetőség kínálkozott számomra, és higgyék el nem néztem mást, mint sportszakmai célokat.
Sok dolog változott meg teljesen azóta, mikor 2015 áprilisában nemet mondtam a román szövetség hívására: hosszútávú, 4 éves, a 2020-as Tokiói Olimpiáig szóló szakmai tervben vehetek részt, ez pedig találkozott az én szakmai elvárásaimmal. Szerettem volna mindenképpen olyan válogatotthoz kerülni, ahol reális esélyem lett volna a vágyaim, céljaim, ambícióim megvalósítására. Egyedül a román szövetség részéről voltak megkereséseim, és tőlük ezúttal egy olyan hosszú távú felkérést kaptam, amire nem tudtam nemet mondani.
Higgyék el nagyon sajnálom, ha Önöket bántja a szövetségi kapitányi szerepvállalásom, de nem volt szándékomban senkit se megbántani. Természetesen volt tudomásom arról, hogy nem felhőtlen a viszony a két nemzet között, de a sport szellemében én egy új feladatot és a kihívást láttam a megbízatásban. Mindig is úgy gondoltam, hogy a sport révén egyesíteni lehet és kell is az embereket, nem pedig szétválasztani, megosztani Őket.
Nagyon jól érzem magam Győrben, érzem, hogy ide tartozom, hogy itt élek…együtt a csapatommal és együtt Önökkel. Közösen szeretném Önökkel elérni a Győri Audi ETO KC legnagyobb sikereit idén is minden versenysorozatban.
Nem szerettem volna megbántani senkit, csak szerettem volna megvilágítani döntésem hátterét.
Tisztelettel,
Ambros Martín
