Wallace J. Nichols tengerbiológus 20 évet szentelt neki, hogy könyvbe foglalja a kutatásait, a Blue mind címmel kiadott bestsellere írja körbe mindazt a pluszt, amit a vizek puszta jelenléte adhat egy feldúlt léleknek, megnyugvásra vágyó embernek. Ezek a kutatások tudományosan bizonyítják, hogy a mentális egészséget pozitívan befolyásolja a vízparton töltött idő. Mi több, minden vízben végzett aktivitás is hozzásegít a boldogsághoz. Mindegy, hogy úszásról, ücsörgésről, homokvárépítésről, vízi sportokról van szó, a víz ringat és plusz energiát ad. A tengerbiológus könyvében arról szól, hogy kutatótársaival együtt kifejezetten ajánlják a „blue mind” elérését, hogy mindenki célzottan keresse fel a vízpartokat, hogy egy stresszmentesebb periódust is megélhessenek… akár évente többször is.
Kutatásaik ismeretében akik eleve vízparton élnek életvitelszerűen, szerencsésebb körülményeket teremthetnek maguknak. A szorongás kevesebb, miközben több energia marad a kreatív energiák felszabadítására, a konstans boldogságra és számos szervi jólétre. A vizek közelsége az érrendszerre, a légszőszervekre is jótékony hatást gyakorol. Gondoltuk volna, hogy akár a kommunikációt is pozitívan befolyásolja? Vagy, hogy a gyászfeldolgozásban is fontos elem a víz?
A víz látványa és érintése dopaminnal, oxitocinnal, valamint szterotoninnal áraszt el, ezek mindegyike pedig a boldogságérzettel, vidámsággal kapcsolatos hormon. Az agy felszabadítja a hangulatserkentő hormonokat, és csökkenti a kortizoltermelést is. Legyen körülöttünk a végtelen óceán, országunk biztonságot nyújtó állóvize, egy látványos vízesés… és igen, akár egy hangulatos szökőkút: a vizek minden formában javítják a közérzetet.
