Aközött, hogy egy dzseki – vagy bármilyen ruha – mennyire vastag és mennyire meleg, szerencsére napjainkban már csak érintőleges összefüggés van. A rossz hír az, hogy a „rendes” téli cuccaid nem biztos, hogy működnek biciklin: ami a megállóban melegen tart, abba egy pillanat alatt beleizzadsz tekerés közben. Kénytelen leszel tehát biciklis ruhákat vásárolni, cserébe nem kell majd hóemberként küzdened a vaskos, bélelt cuccokkal tekerés közben. Nem kell a profiknak fejlesztett, ötvenezres kabát és nadrág, de nagyon fontos, hogy egyszerre szigeteljen és engedje át a levegőt pont ott és pont úgy, ahol és ahogy kerékpározás közben fontos. A jobb biciklis dzsekiket például külön zipzárakkal látták el a bordák környékén, amelyekkel a légáramlást szabályozhatod.
Ha fagy, elengedhetetlen az aláöltözős felső és egy vékony (bicajos) pulcsi vagy kabát, és ezekre a téli dzseki.
A réteges öltözködés azért is fontos, mert ha biciklizel, nem azt kell eltalálnod, milyen lesz az idő, hanem fel kell készülnöd a hidegre és menet közben öltözhetsz-vetkőzhetsz. Ez nem azt jelenti, hogy „nullakezezve” veszed le és fel a ruhadarabokat (bár a profik pontosan ezt teszik még versenyeken is), hanem hogy kreatívan bánhatsz a zipzárakkal, miközben tekersz. Ha elindulsz és az első pár méteren úgy érzed, alulöltöztél, ne izgulj, ez jó jel: valószínűleg pont az időjárásnak megfelelően öltöztél. A második kanyarra felmelegszel.
Ha fagy, vegyél aláöltözős cicanadrágot is (ezek vékony, jóganadrág-szerű ruhadarabok, a tekerés sem kényelmetlen tehát és a hétköznapi nadrágod is rád jön), de legalább egy térdsálat: ez az első ízület, amely évekig, vagy életed végéig fáj majd, ha nem figyelsz oda már az első biciklis télen. Méltatlanul elhanyagolt találmány még a kamásli, amely egy cipőre húzható melegítő réteg: kicsit hülyén néz ki, de a lábfejed meghálálja majd, és két mozdulat felhúzni. A kesztyű is fontos, de a legfontosabb, hogy a törzsed, a derekad és a lábad tartsd melegen, így a kézfejed is sokkal többet bír majd.
A fentiek leírva rendkívül macerásnak és költségesnek tűnhetnek, de az egész megvan négy havi bérlet (tehát egy télnyi tömegközlekedés) árából, és indulás előtt és érkezés után két-három percnyi plusz munkával jár. Ez sem kellemes, de még mindig sokkal jobb, mint fél napokig benzinre vadászni, vagy futás közben nézni, ahogy elmegy előtted a busz. A karácsonyi őrületben araszoló autókat lendületesen leelőzni és kerülgetni, és közben érezni a tarkódon a sík ideg sofőrök egyszerre irigykedő és elismerő pillantását: megfizethetetlen.
