Most hagyott el benünket az a zöldes fényben pompázó C/2022 E3 (ZTF) üstökös, amit az északi féltekén láthattunk február elején, már itt van az újabb.
1986-ban észlelte először David Machholz a 96P/Machholz 1 névre keresztelt üstököst, egy házi készítésű kartonteleszkóp segítségével.
Az óriási jég
A legtöbb üstökös, amely a Nap felé tart, általában 10 méternél kisebb, és ennek következtében megég, amikor a csillagunkhoz közeledik.
Ez az üstökös egy űrbéli jéghegy, gigantikus mérete (6 kilométer széles) több mint kétharmada a Mount Everest magasságának. Ez a méret védi meg a teljes elpárolgástól.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Solar and Heliospheric Observatory (SOHO) űrszondája figyeli, ahogy a Merkúr pályáján belül a csillagunk felé fordul, jeges nyomot hagyva a nyomában.
Az üstökös már ötször járt a nap küzelében az észlelése óta.
Hatalmas, „idegen”
Feltehetően valahonnan egy idegen Naprendszerből, egy óriási bolygó gravitációja kilökte és a mostani pályájára állította. A vizsgálatok során megállapították, hogy a 96P/Machholz 1 a várt kémiai cianogén mennyiségének kevesebb, mint 1,5%-át tartalmazza, ugyanakkor alacsony a széntartalma is, ebből az adatokból arra következtetnek, hogy másik naprendszerből származik. Az üstökös csóva elsősorban gázból áll, amely a fagyott jég- és gázcsomók mögé csorog, ahogy a napsugárzás felmelegíti.
"A 96P egy nagyon atipikus üstökös, mind összetételét, mind viselkedését tekintve, ezért soha nem tudjuk pontosan, mit láthatunk" – mondta Karl Battams , a washingtoni Naval Research Lab asztrofizikusa.
96P/Machholz 1 a NASA Galaxy Evolution Explorer (GALEX) űrszondájának képén. (NASA)
Kezdőkép:Pixabay
