Kilencven évesen a napokban elhunyt a mosonmagyaróvári egyetemi kar korábbi hallgatója, Bátky Gyula, aki az 1956-os sortűz után hagyta el a várost és az országot, majd Kanadában lett elismert szakember.
Túlélte az 1956. október 26-i mosonmagyaróvári sortüzet is, ami az egész életét meghatározta. Magyarországról Kanadáig vándorolt, majd hazatért, sikeres karrier áll mögötte. A mybuda.hu bő egy éve készített vele interjút. Ebben beszélt a mosonmagyaróvári sortűzről:
"A tömeg folyamatosan énekelte a Himnuszt, és a Nemzeti dalt is szavalták. Valaki felkiáltott: hulljanak a csillagok!, erre három munkás leverte az MDP-székházról a vörös csillagot. A tömeg megindult, majd kettéváltunk a a határőr és a műszaki laktanya irányába. Én a határőr felé vezető csoporthoz csatlakoztam. Amikor a laktanya elé értünk, észrevettem egy géppuska-fészket. A laktanya parancsnok kijött, hogy mit akarunk. Erre mondtuk, hogy le akarjuk verni a vörös csillagot. Azt mondta, semmi probléma, és visszament. Ekkor viszont már több katonát láttam fegyverrel a kezében. Azt nem tudom, ki adta ki a tűzparancsot, de hirtelen a világ megindult. Én elvágódtam és a Gilbert Katalin tanárnőt rántottam magammal. Az ő kabátja a mai napig ki van állítva a Terror Háza Múzeumban. 13 lövést kapott. Mikor tűzcsend lett, felkaptam a tanárnőt és rohantam vele egy kisház felé, ahol egy pongyolát adtak, azzal kötöttem el a vérzést. Később jött egy orvos, feltették egy teherautóra a tanárnőt, és vitték a kórházba. Akkor vettem észre, hogy én is vérzek, tele voltam szilánkokkal. Egy biciklis vitt be a mosonmagyaróvári kórházba, ahol már halottak voltak mindenhol kint a füvön és a bejáratnál".
Bátky Gyula Kanadába kerül egy kutatóintézet laboratóriumát vezette, majd az ottawai és a montreali egyetemen dolgozott. 2014-ben megkapta az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnökségétől az ’56-os Hűség a Hazához Érdemrend Nagykeresztet
