Idén lenne 72 éves Győr város rendszerváltás utáni időszakának egyik ikonikus, meghatározó alakja, Professzor Dr. Rechnitzer János. Élete, munkássága és alakja összefonódott szeretett városával, a Győrt meghatározó oktatási, tudományos és kulturális intézményekkel.
A professzor munkásságát Pintér Bence polgármester méltatta az emlékére szervezett konferencián: „Apám győri körorvos, a mamám Szauter lány volt. Mindig szép dolgok vettek körül otthon, és ez valahogy belém ivódott. Cziráki Lajos bácsi volt a művészettörténész-tanárom a Révai-gimnáziumban” – vallott magáról egy cikkben.
1967-ben, tizenöt éves gimnazistaként közölt róla fotót először a megyei napilap, a Kisalföld, mint a Megyei könyvtár ötezredik beiratkozott olvasója, ahol elmondta, hogy a ponyváktól a magyar klasszikus irodalom és líra felé fordult. Olyannyira, hogy 1971-ben már bronz fokozatot ért el a Kisfaludy-napokon versével.
A gimnázium elvégzése után a pécsi egyetemre vezetett az útja, ahonnan 1986-ban, 34 évesen tért vissza a városba, mint a MTA Dunántúli Kutatóintézet Észak-dunántúli Osztályának osztályvezetője. A négyfős intézet belekezdett a város és a régiójának kutatásába. 15 évvel később így nyilatkozott erről: „Győr a társadalomtudományi kutatások szempontjából 1986-ban sivatag volt egy-két pálmafával, mára viszont oázissá vált.”
Az oázis pedig tovább fejlődött, növekedett, a helyben kialakult tudományos közösség eredményeit, pedig a mai konferencia számos előadása is jól példázza. Híres győriekért állt ki a városban: Cziráki Lajos festőt Kossuth-díjra terjesztette fel, a Rába gyár ikonikus igazgatójának, Horváth Edének megbecsülést, Konok Tamás Kossuth-díjas festő- és szobrászművésznek emléktáblát kért.
A tudományos kutatás mellett élénk közéleti szerepvállalás is jellemezte a hazaköltöző osztályvezető életét: több egyesület, kerekasztal, társaság, alapításában és szervezésében vett részt, amik a város kulturális életének fellendítését és gazdasági fejlődésének elősegítést tűzték zászlajukra. Emellett civil szereplőként időről-időre kifejtette véleményét a közállapotok és szeretett városa helyzete kapcsán.
Eközben kulturális érdeklődése sem lankadt: kiállításmegnyitókon vesz részt, ő maga is műgyűjtésbe fogott feleségével, aminek eredménye a Rechnitzer-Gyimesi gyűjtemény, majd az intézetben Akadémia Galéria néven kiállítóteret álmodott, később mecenatúrával is foglalkozott. Megjelenésével is ikonikussá vált: a csokornyakkendőben kutyáit a Belvárosban sétáltató és az emberekkel el-elbeszélgető professzor alakját Fábián György idézte meg könyvében 2013-ban. 2002-ben az oktatás is fontossá vált életében, a Széchenyi István Egyetem Jog- és Gazdaságtudományi Kar dékánjának kérték fel, majd doktori iskolát alapított és a tudományos rektor-helyettesi posztot is betöltötte az egyetemen.
2006-ban a már Intézetként működő kutatóközpont elnyerte a Pro Urbe Győr díjat, Rechnitzer professzor pedig 2014-ben lett a város díszpolgára. 2017-ben egy monográfiában összegezte, amit Győr város fejlődési irányairól, az állandó megújulást elősegítő területi tőke szerepéről gondolt Győr-kód címmel. Élete utolsó éveit Budapesten töltötte, unokái és családja körében vissza-visszatérve szeretett városához.
„Régi mondásom, hogy nem Győrben kell világhírűnek lenni, hanem Győr hírét kell szerte a világba vinni”
– mondta az utolsó, vele megjelent győri interjúban 2022-ben. (Forrás: gyor.hu)
