Cikkünk frissítése óta eltelt 14 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
1552-ben Eger védői koporsót állítottak a vár fokára, 1956-ban a győri rádió dolgozói egyszerűen tették a dolgukat.
Karsainé Horváth Klára, az 1956-os győri stáb utolsó élő tagja az ünnepségen arról beszélt: a legmeghatározóbb élménye a forradalom napjaiból az egység, a barátság, a szeretet és az arcokon tündöklő mosoly. Szavai szerint azokat a napokat azóta nem létező erkölcsi magaslat jellemezte.
Felidézte: mindannyian bátran, éjt nappallá téve dolgoztak, s ezért a forradalom leverése után valamennyiüket elítélték, Pális Pál stúdióvezetőt első fokon halálra, s csak utána enyhítették büntetését súlyos börtönre.
Ditrói Zoltán, a Magyar Rádió programszerkesztője, egykori győri stúdióvezető arról beszélt: az itt dolgozó „lelkes rádiósok, potenciális halálraítéltek” önhatalmúlag hosszabbították meg az eredetileg napi kétszer egyórás műsoridőt úgy, hogy hajnalhasadtától napszálltáig szólt a rádió, majd a Posta műszaki munkatársainak segítségével elérték, hogy az egész Dunántúlt és Budapestet is besugározzák a műsorral.
A táblánál a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap koszorúját Böröcz István vezérigazgató, a Magyar Rádióét Jónás István vezérigazgató, Győr városáét Somogyi Tivadar alpolgármester (Fidesz-KDNP), a Szigethy Attila Társaságét pedig Szemethy Róbert helyezte el.
(MTI)
