Kezdőlap BLOG
Cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Harminchárom évig éltem panelben. Gyerekként arany életünk volt, olykor 8-10-en gombfociztunk az előszobában és a folyosón is. Felnőttként a kutyánknak egy kiszuperált olajteknőben saját kertje volt az erkélyen, a virágcserépben folyton érő csüngőeper termett, amit a függőágyból ettünk. Jó világ volt – valószínű ehhez az is kellett, hogy mindenhol remek szomszédaink voltak.
.
Ma, amikor már családi házban élek, az elmúlt hetekben látom, hogy sokkal könnyebb betartani nekem a „maradjotthon” szabályokat. Akármilyen kicsi is a kertünk, ez olyan nagy szabadságot ad, amilyere korábban nem is gondoltam. Ugyanakkor abszolút át tudom érezni a lakótelepen élők helyzetét, és az elmúlt hetekben azt vártam, jönnek majd az épkézláb javaslatok.
.
A játszóterek már zárva vannak. Körbe vannak kerítve, hogy tilos bemenni. Ez rendben is van. A hétvégén nem lehet leülni a padokra. Talán még ez is indokolt. De mondott már valaki valamit itthon, hogy az ő életük hogyan lehet olykor könnyebb? Volt valami ötlet?
.
Ahogy figyeltem a híreket nem…. Semmi….
.
Most, hogy hivatalosan is véget ért a fűtési szezon, és ugyancsak hivatalosan közeleg a csúcsüzem és majd annak az utóhatása is, azért bizonyára jól jönne pár javaslat arra, hogy hogyan vészeljék át ezt a járványt mindazok, akik a panelházakban élnek. Mert eddig csak azt hallhattuk, hogy egyénileg, vagy családi körben ki lehet ugyan mozdulni otthonról, de rengeteg helyet lezárnak – sokat meg is értek, hogy miért.
.
De nem lehet a négy fal közé zárva élni folyamatosan. Kell valami rendszer, hogy mindenki kimozduljon, nem elég, hogy 3-4 naponta elmegyünk a boltba vásárolni. Néha mégiscsak ki kellene ereszteni a gőzt, mielőtt felrobbanna a kukta!
.
A legutóbbi adatok szerint majdnem 800 ezer lakótelepi lakás van. Az alsó hangon legalább 2 millió embert jelent, akik közül sokaknak még egy klasszikus erkélyük sincsen. Ők lehetnek legtöbbször talán az őrület határán.
.
Márpedig minden fórumon és tájékoztatón elhangzik: a mentális egészség nagyon fontos. Tehát nem lehet bezárkózni 2-3 gyerekkel egy 58 négyzetméteres panellakásba, mert abból előbb-utóbb háború lesz.
.
Nem tudom mi lehet a jó, de az biztos, hogy ha lenne egyféle társadalmi párbeszéd, akkor pár nap alatt olyan sok javaslat jönne, amit lehetne rendszerezni, megvitatni, megfontolni. Párat, ami most eszembe jut be is dobnék a közösbe.
.
Először is nem kellene megveti azokat, akik kimozdulnak. Ahogy a hivatalos tájékoztatás mondja: ne csoportosuljunk. De ha az apuka lemegy a gyerekeivel labdázni, görkorizni, az önmagában nem kell, hogy életveszélyes legyen. Focimeccset nyilván nem tudnak majd játszani, de biztos van annyira kreatív mindenki, hogy jó kedvvel eltöltse az időt.
.
Aztán folytatnám onnan, hogy nekünk családi házban élőknek talán még nagyobb önmérséklet kellene. Mert mi ki tudunk menni a kertünkbe, amíg a lakótelepen élők nyilvánvalóan nem. Tehát amit lehet oldjunk meg a saját kertünkön belül, hogy emiatt ne tűnjön nagy tömegnek a tereken a jelenlét.
.
Aztán. Külföldi országokban számos példát látni arra, hogy bizonyos rendszer szerint szabályozzák a városi embereket. Athénban a szmoghelyzet idején gyakran a páros napokon a páros rendszámú autók, páratlan napokon a páratlan rendszámú autók közlekedhetnek. Moszkvában QR kódot adnak most, hogy mikor mehetsz ki az utcára. Akárcsak vásárolni is. Biztos van olyan kompromisszum, hogy ki mikor menjen le a közeli parkba, hogy ne mindenki egyszerre akarjon sétálni. A felesleges viták elkerülése okén emiatt mindenki egy kicsit próbál szabályozni.
.
Például itt nálunk a József Attla Lakótelepen 5 szintes házak vannak. Biztos ki lehet találni valami rendszert, amit ki lehet függeszteni a lépcsőházakban, hogy melyik nap melyik 1-2 órában melyik szint lakói élveznek elsőbbséget pl. a szabadhegyi hármas-tó körül. És ekkor bátran jöjjenek le, mert el lehet úgy férni, akár kifeküdni egy plédre és olvasni, vagy tollasozni a gyerekekkel, hogy 10-12 méteren belül nem lesz más. Ha van korrekt szabály, szerintem a jelentős többség ehhez alkalmazkodna.
.
Vajon meg lehet-e úgy élettel megtölteni a tereket, hogy közben nem veszélyeztetjük egymás egészségét? Tudunk-e úgy boldogságot adni a lakótelepi barátainknak, hogy ne félve menjenek ki a lépcsőházból, mert az ablakból beszólnak páran, hogy ezt azért nem kellene?
.
Aztán itt vannak az erdők. Azt ugye mindenki tudja, hogy horgászni lehet. Nincs is ezzel gond, hiszen többnyire aki horgászik az egyedül teszi. Bringával vagy motorral kimegy a horgászhelyére, ott egymaga elvan, senkit nem zavar, és nem találkozik senkivel sem. De nem szeret mindenki horgászni, van, aki máshogy szeret a természetben lenni. Mondjuk sétálni.
.
A sífutás annak idején úgy nézett ki, hogy egymás után, többnyire 1 percenként indultak a versenyők. Ma is van ilyen verseny, bár a tömegrajtos a TV közvetítés már népszerűbb. Vajon valamilyen applikáción meg lehetne-e oldani azt, hogy egy család egy úgynevezett túraélményre regisztráljon mondjuk a gyirmóti tanösvényre?
.
És akkor ott a hétvégén reggel 8 és este 7 óra között 5 perces indulásokkal óránként 12 család indulhatna. Lennének úgynevezett kikerülési pontok, ahol a kevésbé nézelődő családok „elhúzhatnának” a lassabbak mellett, és lenne egyfajta szintidő, hogy ne legyen kint valaki egész nap. Amikor a Tátrában túráztunk először nekem nagyon meglepő volt, hogy amíg itthon km-ben írtak ki a távolságot, ott időben. Ha erre indulsz ez a pont 40 perc járásra van. Biztos van rá megoldás. Egy ilyen hely ha 100 családot a megfelelő ritmusban fogad, az egy hétvégén kétszázsszor 3-4 boldog ember. Ugyanezt Pannonhalmán, a Püspökerdő több részén és még itt-ott a környéken el tudom képzelni – ez akár tízezer ember kultúrált és összehangolt kirándulása lehet. Pl. ha mindenkinek járna havonta egy ilyen nap, azt biztos értékelné.
.
A döntéshozók alighanem a legtöbben családi házban laknak. Vajon kinek jut eszébe legelőször, hogy azért a lakótelepen élőkre is gondolni kellene?
NEKED AJÁNLJUK
Ma is aktívan éli napjait Dr. Juhász Árpád
Akit kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntött Dr. Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter. Dr. Juhász Árpád, geológust Borsi Zsolt, a szekszárdi Rockenbauer Emlékházat alapító egyesület tulajdonosa...