Körülbelül a ’70-es évekig tartották úgy az archeológusok, hogy a világ első épített emlékei az egyiptomi piramisok, aztán az új technológia, a szénizotópos kormeghatározás lehetővé tette, hogy immár 60 000 évre visszamenőleg aránylag pontosan belőjék a tárgyi, építészeti maradványok korát. Így tettek a máltai ?al-Saflieni-i hipogeum esetében is és kiderült, hogy a földalatti sírtemplom bizony bőven a piramisok előtt épült.
Felfedezése – mint sok más utódjának – véletlen folytán történt: 1902-ben ciszterna kiépítésén dolgoztak munkások és hirtelen áttörték a templom tetejét. A kezdeti ásatások vezetője, Emmanuel Magri négy évvel a feltárások indulása után elhunyt és magával vitte az összes addigi információt — ezeket a feljegyzéseket sosem találták meg. Az újabb ásatások során a mükénéi kultúrára jellemző motívumokat, alakzatokat, stílusjegyeket találtak, holott időben bőven ez előtt járunk a hipogeum esetében.
A mészkőbe vájt bonyolult, labirintusos szerkezetű templomban hozzávetőlegesen 7000 embert temethettek el, egy olyan újkőkori civilizáció tagjait, akik i.e. 2500 után magyarázat nélkül el is tűntek a környékről. Misztikumát erősíti egészen elképesztő akusztikája: egyesek szerint odabent olyan érzésünk lehet, mintha egy harangban állnánk. A különleges akusztika természetesen nem véletlen, a híveket szerencsés esetben hangokkal is manipulálhatták a szent térben, transzközeli állapotba kerülve.
Jelenleg egy megújult, korszerűsített látogatóközpont tartozik a ?al-Saflieni-i hipogeumhoz, óránként pedig összesen 10 embert fogadnak, ezért érdemes az érkezés előtt már hónapokkal lefixálni a programot, hogy semmiképp ne maradjunk le róla. Hiszen nem minden nap sétálhatunk ilyen archeológiai emlékek között.
