Bakody Tivadar József, aki kezdeményezte az első magyarországi nyilvános tornacsarnok létrehozását, a művészetekkel sem állt hadilábon, Petőfi Sándor személyes barátja is volt.
Győr, 1825. május 4. – Budapest, 1911. március 29. magyar orvos, pedagógus, egyetemi tanár.
A Budapesti Egyetemen bölcseletet tanult, majd a Lipcsei Egyetemen bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott 1845 és 1848 között, külföldi tanulmányútja után kiadott egy 98 német nyelvű költeményt tartalmazó kötetet 1846-ban. 1846-47-ben Petőfivel jó barátságba keveredett, aki egyik versét kifejezetten jónak tartotta. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Görgei Artúr főhadiszállásán honvéd kapitány volt.
Orvosi tanulmányait csak 1850-ben kezdte meg és 1854-ben fejezte be a Bécsi Egyetemen. Külföldi egyetemeken folytatott tanulmányútja után Lembergben telepedett le, ahol a Lembergi Egyetemen 1860-ban a természet-gyógytan magántanárává képesítették, és ott saját költségén svéd gyógytorna-csarnokot építtetett. Atyjához híven a homeopátia irányát követte. 1861-ben visszatért Magyarországra. 1873-1905 között a hasonszenvészet rendkívüli tanára a Budapesti egyetem orvosi karán; a Bethesda és az 1798. május 28-án megnyitott budapesti Szent Rókus kórház főorvosa. Semmelweis Ignác tanainak propagátora volt. Sokat tett az elhanyagolt testgyakorlás felkarolása érdekében. 1863-ban kezdeményezte az első magyarországi nyilvános tornacsarnok létrehozatalát, 1865-ben pedig kezdeményezte a Pesti Torna Egylet megalapítását. 1873–1875 között szerkesztette a Hasonszenvi Lapokat.
