Győr 2021-ben ünnepli várossá válásának 750. évfordulóját, ezért elindítottunk egy új sorozatot, melyben összesen 750 győri, vagy Győrhöz köthető személyt mutatunk be.
Halmos László
Nagyvárad, 1909. november 10. – Győr, 1997. január 26.: zeneszerző, karnagy.
A győri bencéseknél érettségizett, majd a budapesti Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1931-ben egyházkarnagyi és zenetanári diplomát, valamint zeneszerzői és karmesteri abszolutóriumot szerzett. 1931. augusztus 1-jétől a győri székesegyház karnagya, tanított a Győri Püspöki Papnevelő Intézet és Hittudományi Főiskolán, és a Győri Énekés Zeneegylet zeneiskolájában is. Röviddel kinevezése után megalakította a Palestrina Kórust (1931), a Szent Gergely férfikórust – később az Iparos Dalkört, a Pacsirta gyermekkart és különböző munkáskórusokat.
Alig 25 éves, amikor Bárdos Lajos a Magyar Rádióban bemutatta Te Deumát, két évvel később Barbár miséje kapott elismerő kritikát és aratott nagy sikert Frankfurtban. Fokozatosan jutott el – a magyar népzene szellemét magáévá téve – a modern zenei eszközökhöz, az új kifejezési módokhoz. Komponált oratóriumokat, kantátákat, miséket, motettákat és kórusműveket, magyar és világirodalmi költők verseit zenésítette meg. Elismerésre méltó népdalgyűjtési és népdalfeldolgozási munkássága, és jelentős Győr megyei és szigetközi gyűjtése. Jelentős pedagógiai tevékenységet fejtett ki.
1992-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést. János Pál pápa külön áldásával tisztelte meg. Nyolcvanévesen a Szent Szilveszter Pápai Lovagrend tagjává avatták. 1994-ben Győr város díszpolgárává választották.
Utolsó lakhely: Jedlik Ányos u. 8.
A győri köztemető V. parcellájában, díszsírhelyen nyugszik.
