Érdekelte a sport is, de hamar a művészet felé fordult a győri Izsóf Vilmos.
Győr, 1939. május 19. – Budapest, 2015. február 10. Aase-díjas magyar színész.
Eleinte a sport iránt érdeklődött, de ezt hamar felülírta a művészetek iránti vonzalma. Harmadikos középiskolásként jelentkezett a győri Ifjúsági Irodalmi Színpadhoz, de már előtte is aratott sikert iskolai versmondóként. Már fiatalon olyan darabokban játszhatott, mint Robert Merle Sziszifusz és a halál, Max Frisch És a holtak újra énekelnek vagy Nóti Károly Csillárja. Énekelt a Kisfaludy Színház férfikarban, ahol felfigyeltek a teljesítményére, és elhívták a társulathoz. 1958-ban lett tagja a győri színháznak mint segédszínész.
1960-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Főiskolai gyakorlatát a Nemzeti Színházban töltötte. 1964-ben diplomázott Béres Ilona és Tordai Teri osztálytársaként Pártos Géza osztályában. A főiskolát követően egy évadot a Pécsi Nemzeti Színháznál töltött – ezalatt három főszerepet és két epizódot is játszhatott –, majd 1965 áprilisában a Nemzeti Színházhoz szerződött. Társulatával együtt 2000-től – a színház névváltoztatásával – a Pesti Magyar Színház művésze lett, s annak haláláig, nyugdíjasként is tagja maradt. 2005-ben az évad legjobb epizodistájának járó Főnix-díjjal ismerték el munkáját.
Színházi szerepei mellett szinkronizált és filmekben is játszott.
