Győr 2021-ben ünnepli várossá válásának 750. évfordulóját, ezért elindítottunk egy sorozatot, melyben összesen 750 győri, vagy Győrhöz köthető személyt mutatunk be.
Sajó Károly
Győr, 1851. június 20. – Őrszentmiklós, 1939. február 9. magyar entomológus, tanár.
Győrben végzett iskolái után a Pesti Tudományegyetemen szerzett természetrajz szakos tanári oklevelet. 22 évesen vette el Kvassay Ilonát, akihez rokoni szálak is fűzték, és akitől három fiúgyermeke született. Felesége halála után sógornőjét, Kvassay Júliát vette feleségül. 1877-1880-ig tanított az ungvári katolikus főgimnáziumban Ezután 15 évig kutatóként működött. A Phyloxéra Kísérleti Állomáson, majd annak utód intézményében, a Rovartani Állomáson dolgozott. 1895-ben nyugdíjba ment, mezőgazdasági rovartannal és kertészettel foglalkozott őrszentmiklósi birtokán. Magyarországon elsőként ismertette a szőlő peronoszpóra-betegsége és a marokkói sáska (Calliptamus maroccanus) elleni védekezést. 1896-ban elsőként írt az időjárás rovarokra gyakorolt hatásáról. 1872-1914 között tevékenykedett szakíróként. Ezalatt kb. 466 publikációja és több könyve jelent meg, a német nyelvű Prometheus c. lapnak 18 évig volt a főmunkatársa. Kiválóan beszélt németül, angolul és franciául is. Úttörő volt az ökológiai és biocönonógiai vonatkozások alkalmazásában. Őrszentmiklósi birtokán a természetvédelemmel elméletben és gyakorlatban egyaránt foglalkozott.
Számos nemes fát honosított meg őrszentmiklósi parkja futóhomokján (nagylevelű hárs, nyírfák, feketefenyő). Rovargyűjteménye a legnagyobb magángyűjtemények között van.
