Győr 2021-ben ünnepli várossá válásának 750. évfordulóját, ezért elindítottunk egy új sorozatot, melyben összesen 750 győri, vagy Győrhöz köthető személyt mutatunk be.
Veszprémi György
Veszprém, 1920. február 16. – Győr, 2000. január 11.: technikus, helytörténeti kutató.
Az elemi iskoláit szülővárosában kezdte, a polgárit a Győri II. sz. Magyar Királyi Állami Gárdonyi Géza Polgári Fiúiskolában fejezte be. A Fa-és Fémipari Szakiskolában érettségizett 1939-ben. A vasesztergályos szakmát is kitanulta. A világháborúban szovjet fogságba került, 1946 őszén tért haza. A Gráb-gyárban lett lakatos. 1948-ban politikai okból három hónap elzárásra büntették. Szabadulása után nem kapott munkát, édesapja üzletében dolgozott. 1949-től a Hajtóműgyárban segédmunkás, majd szakmunkás és technikus. 1956 októberében megválasztották a munkástanácsba, és a Hajtóműgyár Híradójának szerkesztésével bízták meg. 1957. július 2-án letartóztatták. A Győr Megyei Bíróság elsőfokú ítélete négy év szabadságvesztés volt, a másodfokú ítéletben egy évre büntették. Ezt követően a Kisalföldi Gépgyár Jókai utcai telepén alkalmazták. Kezdetben segédmunkás, később technikus volt. 1980-ban ment nyugdíjba. A Kisalföldi Gépgyárban megalakította az üzemtörténeti szakkört, állandó kiállítást hoztak létre. Amikor az Egyesült Izzó az amerikai General Electric tulajdonába került, megtartották nyugdíjas üzemtörténésznek. Élete végéig gondozta a Tungsram Rt. győri gyárának üzemtörténeti kiállítását.
Megírta a gyár és a Rába-vashíd történetét. A Felnőtt Honismereti Klub alapító tagja, a Baross-emlékbizottság tagja volt. A Honismereti Szövetséget képviselte az 1956-os Bizottságban, a győri Erdélyi Kör vezetőségi tagja, a Győrszigeti Baráti Kör titkára volt. 1981-ben a Győr-Sopron megyei Tanács közművelődési díjában részesült. 1997-ben Notitia Hungariae Emlékéremmel, 1998-ban Bél Mátyás-díjjal ismerték el munkáját.
