A BoxingONE kezdetén még voltak olyan – akkor még jogosnak tetsző – kritikus hangok, miszerint a ligában részvető csapatok bokszolói nem a magyar élvonalat reprezentálják, ám mint mindenki tudja, minden vállalkozás, amely alulról építkezik, rendszerint szembenéz hasonló nehézségekkel. Ez az ismertségből, és az elfogadottságból adódik, adódott.
Ugyanakkor mindennek pozitív üzenete is volt, hiszen a magyar amatőr ökölvívók, különösen a válogatottaknál figyelembe nem vett tehetségek, komoly versenyeztetési hátrányban voltak, amely a BoxingONE színre lépésekor valamelyest csökkenni látszott.
A magyar amatőr ökölvívást figyelemmel követők bizonyára tudják, hogy a kiváló erőkből álló nemzeti csapatunk tagjainak, pár súlycsoportot kivéve, nincs igazi ellenfele hazánkban, így valódi versenyhelyzet sincs a válogatott trikójáért. Ez minden szempontból probléma. Egyrészt, mert a válogatott versenyzők csak a nemzetközi tornákon, versenyeken vannak lemérve, ahol viszont már bizonyítaniuk is kellene. Ez nagy hátrányt jelent azon országok képviselőivel szemben, ahol a válogatottságért esetenként 3-4 bokszoló is versenyez minden súlycsoportban.
A fentebb is említett „második vonal” minőségi versenyeztetésével esély nyílott arra, hogy a fejlődőképes bokszolók, részben a BoxingONE hatására, hosszú távon nagyobb konkurenciát jelentsenek a válogatott versenyzők számára. A fiatal tehetségeknél ugyanez hatványozottan is igaz, mivel a BoxingONE ligában vívott kiélezett küzdelmekben edződött reménységek, lényegesen hamarabb és eredményesebben kopogtathatnak a felnőtt válogatottnál.
Lényegében ezt fogalmazta meg Deél István, a DVSC BoxingONE bajnokcsapatának mestere is: „A kecskeméti OB-n az eddigi legjobb eredményünket értük el. Meggyőződésem, hogy ebben a csapatbajnokságnak is komoly szerepe van” – mondta januárban a debreceni vezetőedző.
Ugyanakkor, és ezt sem szabad elfelejteni, hogy már a harmadik kiírásban is nagy számban szerepeltek válogatott ökölvívók, de a 2009. őszi bajnokságban szinte a teljes magyar élvonal színre lépett. A teljesség igénye nélkül: Kalucza Norbert, Mihály János, Ráth Miklós, Varga Miklós, Bacskai Balázs, Szellő Imre, Móna Imre és Darmos József.
A névsorból jól látszik, hogy a magyar amatőr ökölvívás színe-java képviseli magát a BoxingONE mezőnyében, vagyis a bajnokság egyre markánsabb formát önt. Ez a folyamat úgy néz ki, hogy nem áll meg, ugyanis a 2010. tavaszi kiírást hat helyett már 8 csapat kezdi meg, két négyes csoportra bontva. Noha az egyeztetések jelenleg is tartanak, de valószínű, hogy már a csoportokon belül is oda-vissza bokszol mindenki mindenkivel. Ez – a döntővel bezárólag – 27 (!) BoxingONE csapatbajnoki mérkőzést jelent, vagyis a ligában induló csapatoknál teljesen megoldódik a bokszolók (minőségi és mennyiségi) versenyeztetése, hisz minden csapat hat fordulóban biztosan részt vesz.
Az új bajnokság menetrendjét, az induló csapatok listáját, és a csoportbeosztást reményeink szerint napokon belül közreadhatjuk.
