A front fogalmát Vilhelm Bjerknes norvég meteorológus alkotta meg az 1920-as években. Megfigyelte, hogy az időjárás változásai nagy kiterjedésű, eltérő fizikai tulajdonságú légtömegek kicserélődése okozza. A frontmentes, más néven anticiklonnak nevezett magasabb légnyomású időszakot rendszeresen alacsonyabb légnyomású, jól körülhatárolt frontokkal kísért légörvények, a ciklonok követik.
A front lényegében hideg és meleg légtömegek határán kialakult légköri képződmény, melyet egyes meteorológiai paraméterek (hőmérséklet, légnyomás, páratartalom, szélerősség, ionizáció) egyidejű, hirtelen változásai jellemeznek. Hazánk felett átlagosan heti egy ciklon vonul át, egy hideg-, illetve egy melegfronttal kísérve, így évente kb. 100 front érinti az országot.
Hidegfront esetén a tünetek inkább a front átvonulása után jelentkeznek. A csökkenő hőmérséklet és páratartalom mellett nő a légnyomás. Ezt ízületi fájdalmakkal, reumás panaszokkal, asztmás rohamokkal, gyomor-, epe- és vesegörcsökkel, illetve mellkasi panaszokkal, sőt a koraszülések számának emelkedésével, illetve a szívinfarktusok gyakoribb előfordulásával hozták összefüggésbe a rendelkezésre álló megfigyelések alapján. Bizonyos általános idegrendszeri tünetek mindkét fronthatás esetében jelentkeznek, mint például levertség, ingerlékenység, nyugtalanság, alvászavar, a reflexek lassulása, a koncentrálóképesség csökkenése, és a fejfájás.
Természetesen védekezhetünk a frontérzékenység ellen is:
A fronthatások enyhítése érdekében a legfontosabb feladat a megelőzés. Amennyire lehet, próbáljuk meg kiiktatni a mindennapi életünkből a stresszt, táplálkozzunk egészségesen, együnk vitaminokban (C-, B-vitaminok), ásványi anyagokban (Zn, Mg) gazdag, könnyen emészthető ételeket (sok zöldség, gyümölcs), valamint ügyeljünk a megfelelő (kb. napi 2-3 liter) folyadékbevitelre. Fontos a rendszeres testmozgás, ne kíméljük magunkat, sétáljunk sokat akár melegben, esőben, szélben, vagy hóban, hogy hozzászoktassuk ezzel szervezetünket a szélsőséges időjárási viszonyokhoz is.
