Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Az avatáson Simon Róbert Balázs alpolgármester úgy fogalmazott, „a kopjafa bár nem gyökerezik mélyen a földben, mégis ha eltűnik előlünk a talapzata, akkor olyan, mint az élő fa, amely mélyen, a szülőföldbe kapaszkodik. A fa pedig olyan, mint mi magunk vagyunk. Nekünk is mély gyökeret kell növesztenünk: múltunk, történelmünk, kultúránk, nyelvünk gyökereit mélyen a földbe kell ereszteni, hogy éljünk, mert onnan jön az a tápláló erő, amire a mindennapokban szükségünk lehet.”
A nemzetiszín szalagot az alpolgármester és Szabó Jenő önkormányzati képviselő kötötte fel az emlékoszlopra, amelyet Bartók Ferenc atya áldott meg. Az ünnepi műsorban győri és brassói előadók is közreműködtek, a zászlóinkat ménfőcsanaki zarándokok emelték a magasba.
Szendi Péter asztalosmester bemutatta a kopjafát, amelyen látható a dárda motívum, jelezve, hogy harcosoknak állít emléket, megtalálható a székely kereszt és az alkotó életkorát jelképező rovátkák. Győr város címere gravírozott gránittáblán jelenik meg. Olvasható az állítás éve, valamint egy Széchenyitől vett idézet: „Minden becsületes szívnek legszentebb a hon”.
A delegáció részt vett a Csíksomlyói Búcsún is, ahol több százezer magyar ember imádkozott együtt nemzetünkért, és énekelte a magyar és a székely himnuszt. Dr. Tempfli Imre stuttgarti magyar lelkész prédikációjában a hitbéli megerősödés fontosságáról beszélt es úgy fogalmazott, „ha valaki egyedül álmodik az csupán egy álom, de ha együtt álmodunk, az valósággá válhat”.
A küldöttség megkoszorúzta Tamási Áron és Orbán Balázs sírját, és fejet hajtott Sütő András emléktáblája előtt.
