Ádám-Éva napja, a karácsonyi ünnepkör legjelesebb napja, az adventi időszak utolsó napja. Csokorba szedtük azokat a szokásokat, melyeket számon tart a néphagyomány.
Tiltó szokások
Tilos volt kölcsönadni és kérni, mert az elvitte a gazda hasznát. Mindenki a ház körül dolgozott, tilos volt erdőn, mezőn tevékenykedni. Nem volt tanácsos varrni, fonni, foltozni, mosogatni, a kiterített mosott ruha is bajt, betegséget hozhatott a családra.
Az eladó lányok, ha az esti harangszókor a kútba tekintettek, megláthatták vőlegényüket.
A legényeknek nem volt szabad zsírosat enni, nehogy csúnya menyasszonyt kapjanak.
A nap dísze a karácsonyfa
A díszítés szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben városon jelent meg először, Erdély néhány megyéjében még a háború alatt is újévkor, az "aranyos csikó" hozta a gyermekeknek az ajándékot. A karácsonyfa állítás előzménye egyrészt a termékenységet, életet jelentő életfa, termőág. Másrészt középkori egyházi eredetű szokás, miszerint Ádám-Éva napján előadták a teremtés történetét. A paradicsomi életfát örökzölddel, fenyőfával helyettesítették.
A karácsonyi ajándékozás a karácsonyfa-állításánál is újabb szokás. Ajándékot régen a kántálók, betlehemezők kaptak, ételfélét, esetleg egy kevés pénzt.
December 25-én százmilliók emlékeznek meg világszerte Jézus születéséről (a koptok és az ortodox keresztények január 7-én ünnepelnek).
Jézus Krisztust születését a hagyomány nálunk a szentestéhez, azaz december 24-éhez köti. De a zsidóknál a régi nap a napszálltával ér véget, és az új nap ugyanezzel a napszáltával indul. Nem volt ez másképp a rómaiaknál sem vagy a XX. századi magyar reformárus parasztembereknél sem, akik a névnapot a naptári nap előtti este ülték meg.
(forrás: wiki, fotó: pixabay)
