Néhány napos, 2023 januári jelentések jóvoltából megtudhattuk, hogy ugyan lassú a gyógyulás folyamata, de jegyezhető és számottevő! Mi több, ha marad ez a tempó, összesen 43 évre van szükségünk, hogy a Déli-sarkvidék fölötti ózonlyuk beforrjon.
Miért is történik ez a lassú, de biztos gyógyulás? Például azért, mert az ENSZ környezetvédelmi programja, az úgynevezett Montréali jegyzőkönyv az ózont bontó halogénezett szénhidrogén-származékok kibocsátásának korlátozását tűzte ki célul és jól halad az ügy. Ezek az anyagok például a klór vagy a bróm, amit az aeroszolokhoz és a hűtőberendezésekhez is használnak, de szerencsére egyre jobban visszaszorulnak és helyükre lépnek a tisztább, kíméletesebb kemikáliák.
Felmerülhet a kérdés, hogy, ha már történik ez az átállás, miért lassú mégis a folyamat? A NASA szerint nem vésznek el ezek az anyagok, hosszú ideig maradnak még velünk, akkor is, ha már nem használjuk őket. Ezért is halad komótosan (de biztosan!) az ózonréteg gyógyulása, hogy az iparosodás előtti állapotra álljon vissza.
