Elhunyt Tihanyi László, az 1956-os forradalom és szabadságharc győri mártírjának, Tihanyi Árpád fia. A Tihanyi László kisgyermekként élte meg apja és a mártírtársak koncepciós perét és halálát, mindig hűségesen ápolta a forradalom emlékét.
Hetvenhatodik évében elhunyt Tihanyi László, az ötvenhatos forradalom halálra ítélt győri mártírjának a fia – írta a Kisalföld dr. Borbély József, a Szigethy Attila Társaság nevében megemlékező egyetemi tanár levelére hivatkozva. Dr. Borbély József így emlékezett meg róla:
„A forradalom és a megtorlás eseményeit sok évtizede kutató és feltáró tanár így írt Tihanyi Lászlóról: 1996-tól 1999-ig ügyvezető elnöke volt a Szigethy Attila Alapítványnak. Az alapítványt Rokop József és felesége, Piroska (’56-os menekültek, amerikai lakosok) hívták életre, Dr. Erdélyi Iván győri ügyvéddel együttműködve.
Tihanyi László tagja, 2005-2013 között vezetője volt az 1996-ban alapított Szigethy Attila Társaságnak, mely minden esztendőben szervezője és résztvevője megyénkben a forradalom évfordulós megemlékezéseinek.
Előadásaiban, interjúkban, dokumentumfilmekben tisztázta az mosonmagyaróvári „zöldávós” vérengzés körülményeit. Az ártatlanul perbe fogott, koncepciós perekben halálra ítélt, majd kivégzett édesapja és mártírtársai forradalmi szerepét ismertette.
Korrektsége, tapintata, az ügy iránti elkötelezettsége kivívta a mindenkori városvezetés tiszteletét. Politikai szerepre nem vágyott, a forradalom győri résztvevőinek, mártírjainak az emlékezetét őrizte, első helyen az édesapjáét.
1996-ban Győr Város Közgyűlése Emlékérmét vette át. Sopronért ’56 Emlékérem is megillette. A TIB elnöksége emlékkereszttel tisztelte meg (2006). Tihanyi László 2016-ban a köztársasági elnöktől átvette a Magyar Arany Érdemkeresztet.
Érettségizett villanyszerelő szakmunkás volt, majd technikus, később üzemmérnök. Szakmájában, munkájában megbecsült emberként ismerhették. Hosszú ideig dolgozott a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban, felelős beosztásokban. Nyugdíjasként örömmel művelte ménfőcsanaki kertjét.
A hozzátartozók kifejezték szándékukat a földi maradványok fölvételére, és emberhez méltó eltemetésére. Tihanyi László vállalta a hozzátartozók képviseletében is, az exhumálások ügyintézését. 1990 áprilisában megkezdődhetett a feltárás.
Tihanyi László édesapja temetésén mondta: »Ettől a sírtól semmi sem állhat távolabb, mint a bosszú és a gyűlölet. A bűnösök bocsánatkérését elfogadjuk.«
A képen Tihanyi Árpád családjának írt búcsúlevelenek egy részlete olvasható, amelyet nyomtatásban a TÉR-KÉP c. hetilap közölt először 1989. június 15-én.
