Egyre több tartalomkészítő utasítja el a hagyományos influenszer-kultúrát, és helyette „anti influenszerré" válik. A hagyományos influenszerek mellett – akik általában eladni akarnak valamit – egy egészen másfajta trend terjed a TikTokon: a tartalomkészítők ahelyett, hogy áradoznának egy termékről, lebeszélik róluk a potenciális vevőket.
Tanácsot adnak, hogy mely reklámozott termékek nem érik meg a hájpot, vagy egyenesen megmondják a követőiknek, hogy mit ne vegyenek meg.
Egy TikTok videóban például azt láthatjuk, hogy egy 25 éves, Bita nevű lány felsorolja azokat a termékeket, amelyek megvásárlására nem tudták rávenni az influenszerek, mert "egyszerűen nem megfizethetőek".
A videóban, amelyet már több mint 58 ezren láttak, a lány azt mondja, hogy az átlagfizetésből élő emberek nem engedhetnek meg maguknak olyan dolgokat, mint a 95 fontos (41 ezer forintos) Ugg Tasman papucs és az 550 fontos (238 ezer forintos) Apple AirPods Max fejhallgató, amelyek körülbelül 550 fontba kerülnek – de nyomást éreznek, hogy megvegyék őket, hogy trendik maradjanak.
Egy másik, az Illinois állambeli Chicagóban élő diák és részmunkaidős tartalomkészítő a szerinte túlértékelt termékekről készített videót, amelyek „nem érdemlik meg a hájpot”, amit más tartalomkészítők szentelnek nekik. A 60 dolláros Olaplex sampont és kondicionálót, Charlotte Tilbury és Dior sminktermékeket tartalmazó videót több mint 1,3 millióan látták, és több száz kommentet kapott.
A TikTok-on a #deinfluencing hashtag több mint 159,6 millió megtekintéssel rendelkezik. Jago Sherman, a Goat ügynökség stratégiai vezetője szerint
a trend népszerűsége egyrészt az időzítésnek köszönhető, másrészt annak, hogy az emberek megelégelték, hogy állandóan azt mondják nekik, hogy valamit meg kell venniük.
A deinfluence hashtag az Instagramon
Sherman szerint táplálta a trendet az is, hogy a TikTok algoritmusának köszönhetően a viszonylag kevés követővel rendelkező felhasználók is virálissá válhatnak, mert az ellentmondásos kijelentések sok kommentelőt vonzanak.
Ezt a trendet valószínűleg sok kisebb tartalomkészítő indította el, és innen szivárgott fel a nagyobb influenszerekhez – a kisebb alkotóknak kevesebb vesztenivalójuk van a termékek becsmérlésével, tette hozzá a stratégiai vezető.
A cikkben megszólal Paul Greenwood, a We Are Social ügynökség kutatási és insight vezetője is.
Véleménye szerint az „antibefolyásolás” sikere a szélesebb körű "eat the rich” narratívába illeszkedik, amelyet olyan filmek jelenítenek meg, mint A menü, és olyan tévéműsorokban is látható, mint A fehér lótusz.
,,Sok tartalomkészítő alkalmazza ezt a pénzkímélő szakértői megközelítést" – folytatja Greenwood. ,,Beszélnek a termék értékéről, arról, hogy máshol olcsóbban lehet-e hozzájutni, hogy lehet-e más termékeket vásárolni, amelyek ugyanazt tudják. Jobban ismerik a közönségüket, mint bárki más, így ha tudják, hogy a közönségük megszorul, akkor erre reagálni fognak, hogy megpróbáljanak az ő oldalukon maradni."
A szakember ugyanakkor nem hisz abban, hogy mindez az influenszer-kultúra végét jelenti: ,,Az anti-befolyásolás is befolyásolás” – vallja.
