Az Ökodome csapata 2022-ben kezdte meg alkalmazott kutatási-fejlesztési munkáját az olasz Delta WASP cég nagyméretű, kísérleti “WASP Crane” 3D nyomtatójával. Az első évben két építményt készítettek el: a Világ első 3D nyomtatott Tyúkólját és a Regio Earth fesztiválon élő nyomtatásban létrejött Pavilont. Mindkét épület helyi vályogból készült, függőleges falakkal rendelkezik, és hagyományos (azaz: nem nyomtatott) tető fedi.
Az idei évben az Ökodome csapata újabb nagy dobást valósított meg: olyan kísérleti szaunaépületet nyomtattak, amelyet a 3D háznyomtatás “szent gráljának” tekinthető nyomtatott kupola fed. A kupolás szaunát Bihari Ádám okleveles építész tervezte meg.
Az Ökodome csapata kupolás kísérleti szauna épületet tervezett és valósított meg július közepén vályogkeverékből. A különlegessége az idei fejlesztésnek, hogy nyomtatott kupola venné át a tető szerepét, ezzel kiváltva a hagyományos tetőszerkezetet. Így a 3D nyomtatott vályogépület nem csupán gyorsabban és ökológikusabban épülhetne, de jóval olcsóbb is lenne. A munkadíj 50 százaléka megspórolható ezzel a technikával, a többi költségről nem is beszélve- kezdte a beszámolót Gáspár János.
Azt tűztük ki célul, hogy idén már egy kupolaépületet nyomtassunk. Amíg ugyanis a tető hagyományos megoldással készül, addig a 3D nyomtatás “csupán” gyorsabb, különleges, organikus formákat tesz lehetővé és környezettudatosabb – de sajnos nem olcsóbb! A nyomtatott kupola azonban jelentősen csökkentené az építés költségeit.
A legnagyobb kihívásnak a tervezés, ezen belül a vályognyomtató speciális követelményeire szabott parametrikus modellezés bizonyult. Egy évvel ezelőtt a csapat nem volt még készen arra, hogy egy kupolával fedett épülethez szükséges parametrikus modellt megalkosson, ezen a téren rengetet segített, hogy Botzheim Bálint okleveles építész csatlakozott hozzájuk.
Bár az épület két hét alatt készült el, a tervezési munka rendkívül összetett folyamat volt. Itt ugyanis nem elég, hogy az építész megtervezi az épületet, annak formáját, a nyílászárók tájolását. Ebben az épületben az volt a kihívás, hogy nemcsak kör alaprajzú, de a falai is dőlnek, metszetei befelé szűkülnek. Most próbálták ki a kupola épületformát, ami nemcsak falszerkezet, hanem tetőszerkezet is egyben.
Miután elkészültem az építészeti tervvel, azt konvertálni kellett egy felszeletelt fájlcsomaggá, ami már képes a nyomtató vezérlő szoftverével együtt dolgozni, továbbítani a jelet a nyomtatónak. Ez adja az utasítást, mikor süllyedjen, emelkedjen a nyomtató feje, mi az a motívum, amit ki kell rajzolnia. Ezt külön egy parametrikus építéstervezővel kellett megterveztetni, ő Botzheim Bálint. Ő fordította le az én építészeti terveimet térinformatikai, ábrázológeometriai eszközökkel felszeletelésre kész állípotúra. Ezután következett Kovács Viktor 3D nyomtatásspecialista, aki megírta a nyomtatónak a szükséges útvonalat. Így valójában három mérnökön és három szoftveren ment át a fájl, mire eljutottunk odáig, hogy a gép elkezdjen nyomtatni- mondta el Bihari Ádám.
Ettől kezdve azonban már minden ment, mint a karikacsapás. Még alapra sem volt szükség, elég volt egy tömörített kavicságy, és kezdődhetett a nyomtatás.
A modern technológiát ötvözi a vályog hagyományos értékeivel ez a módszer, amivel egy csapásra két legyet lehet ütni, Magyarországon ugyanis mindenütt ott van helyben az olcsó alapanyag, ami a vályoghoz kell, ezzel pedig rengeteget lehet spórolni.
Épületbiológiai szempontból is legoptimálisabb megoldás ez a módszer. A vályogfalak ugyanis páradiffúzak, dinamikus légáramlatot biztosítanak, és még a levegőben lévő polleneket, károsanyagokat is képesek megkötni.
A negatív megítéléssel szemben a vályogház rengeteg előnyös tulajdonsággal bír, természetes alapanyagokból áll, így sokkal környezetkímélőbb egy téglaháznál: a vályogház épülése során kevés hulladék és égéstermék keletkezik, és kifejezetten jól kombinálható más természetes anyagokkal.
A vályogház „lélegzik”: a jól szellőző falak saját mikroklímát alakítanak ki, ennek köszönhetően a vályogház hőszigetelése nagyon jó. A vályogház télen rendkívül jól tartja a hőt, míg a nyári forróságban kellemesen hűvös klímát tart odabent. A falak megkötik a levegőben szálló port és nedvességet.
A régen épült vályogházak falai annak idején nem kaptak szigetelést, így azok magukba szívták az eső- és talajvizet, emiatt lehullhat idővel róluk a vakolat. Az eső ellen leggyakrabban a túlnyúló tetővel védekeztek, ám a talajvíz ellen nem tudtak mit tenni. Ahogy szárad a vályogfal, rengeteg vizet veszít és összezsugorodik, emiatt a téglák közé más betételemeket (régen szalmát) kell helyezni, hogy a vályogház falai ne kezdjenek el repedezni. A szigetelés nélküli vályogházakban a sok nedvesség miatt korhadni kezdtek a burkolatok, a bútorok pedig bepenészedtek, emiatt lett a vályogházak megítélése egy időben negatív.
A vályog felszívja a vizet, és ha cement kerül rá külső vakolatként, a födémet pedig olajfestékkel kezelték, akkor elkezd vizesedni. Ez jellemző a vályogházakra, hiszen nem tudnak kiszellőzni innentől kezdve ezek a természetes anyagok. Régen tapasztották, meszelték a vályogházak falát, és mivel jellemzően nem volt alattuk szigetelés, ha fel is szívták magukba a talajból a vizet, el tudták párologtatni. És pont ezt akadályozta meg az ötvenes-hatvanas években elterjedt, új építkezési technika, a cement, olajfesték, linóleum trió- mondta el tapasztalatait Gáspár János.
A vályogház szigetelése nem a hő kint- vagy benntartását szolgálja, ugyanis a vályogház esetében a víz elleni védekezés a legfontosabb. A tető és a falak vízzáró szigetelése mellett a vályogház aljzatszigetelése kiemelt fontosságú, így védekezhetünk a talajvíz ellen egyszerűen, emellett a vályogház alapozását is körültekintően kell elvégeznünk.
FORRÁS, fotók: Gáspár János, Bihari Ádám
