A Micsoda nő! a történelemben talán először próbálta meg romantikusnak beállítani egy prostituált és egy üzletember kapcsolatát. Ma már tudjuk, hogy a készítők eredetileg sokkal drámaibb befejezést szántak a filmnek, ám félve az emberek reakciójától, inkább odazavarták Richard Gere karakterét Vivian házához, hogy a tűzlétrán szerelmet valljon neki. „A mai napig odajönnek hozzám a nők azzal, hogy soha nem tudják elkapcsolni a tévét, ha egy csatornán a Micsoda nő! megy. Ilyenkor elnézést kérek tőlük, hogy ennyi idejüket elrabolom. Persze, megértem, hogy szeretik ezt a történetet. Volt olyan ember, aki azt mesélte, hogy 150 alkalommal nézte végig… Ez a film alapvetően az elfogadásról szól, a bizalomról, a szerelemről. Azt hiszem, mindannyian ezeket keressük az életünkben, mindegy, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk” – mondta Gere egy fesztiválon 2018-ban. Bár megannyian követelték a folytatást, a rajongók csak egy újabb közös filmet kaptak a Roberts-Gere párostól, ez lett az Oltári nő!
A 90-es években Gere fürdőzött a szerepekben – és a hírnévben. Láthattuk őt A sakálban, az Ősz New Yorkban című moziban, vagy éppen Legbelső félelemben. A Golden Globe-díjat a 2002-ben bemutatott Chicago filmadaptációja hozta el számára, a filmmel kapcsolatban azonban máig keserű emlékeket őriz a színész. Miközben Gere soha nem tulajdonított különösebb jelentőséget a díjaknak, mégis rosszul esett neki, hogy a Chicago-beli színésztársai – Catherine Zeta-Jones, Queen Latifah, Renee Zellweger és John C. Reilly – Oscar-jelölést kaptak a filmért, őt azonban kihagyta az akadémia. „Ez volt az egyetlen alkalom, amikor igazán bántott a dolog. Vagyis a Chicago esetében. Emlékszem, ahogyan olvasták fel a jelöltek neveit, és a sajátomat nem hallottam. Be kell vallanom, hogy az érzékenyen érintett” – mondta egy amerikai tévéműsorban.
A szülei házasságához hasonlóra vágyott
Ahogy a legtöbb hollywoodi híresség, úgy Richard Gere magánélete is igazán színes. „Anyám és apám több mint 70 éve házasok voltak. Ez az a fajta házasság, amelyre mindig is vágytam” – mondta a The Guadriannek adott interjúban. Neki azonban nem az volt megírva, hogy az első szerelme mellett élje le életét. A 70-es években Penelope Milford színésznővel randizott, a 80-as években pedig Sylvia Martins festőnő mellett Dawn Steel, Loree Rodkin, Barbara Carrera és Barbra Streisand oldalán is feltűnt. Hódításai között tartják számon Priscilla Presley-t és Kim Basingert is.
1991-ben feleségül vette Cindy Crawford modellt, akivel aztán 1995-ben el is váltak. Hét évvel később Carey Lowell modell és színésznő lett a felesége. Még az esküvőjük előtt két évvel, 2000-ben megszületett közös gyermekük, Homer James Jigme Gere. 2013-ban Lowell és Gere házassága is becsődölt, a válás pedig hosszú és viharos volt. Végül csak három évvel később mondta ki a válást a New York megyei legfelsőbb bíróság. A színész harmadik felesége Alejandra Silva spanyol aktivista lett, aki a 2019-ben világra hozta első fiát, Alexandert, egy évvel később pedig a másodikat, akinek a neve máig nem ismert.
Nem szabad félni a sírástól
Gere nem kifejezetten foglalkozik az öregedéssel. „Apám 95 évig élt. Az elméje végig nagyon tiszta volt, és fizikailag egy kicsit lassabb lett, de segítség nélkül mozgott. Én is ilyen hosszú életre vágyom. Nyilvánvaló, hogy fizikailag nem vagyok olyan rugalmas vagy erős, mint gyerekkoromban, de úgy gondolom, hogy mentálisan az vagyok” – magyarázta a színész, akinek egészségi állapota némi aggódásra adott okot, amikor 2023 tavaszán tüdőgyulladással kórházba került. Végül felesége Instagram-posztjából derült ki, hogy három hét után elhagyhatta az intézményt.
A színész szerint rossz irányba megy a világ, amiért azt tanítják a férfiaknak, hogy ne legyenek túlságosan érzelmesek. „Számomra nem nehéz sírni. Két napja sírtam legutóbb, amikor eszembe jutott, hogy milyen kedvesek is az emberek. Nem rossz dolog átérezni a dolgokat, ahelyett, hogy eltemetnénk.” A Micsoda nő! főszereplője úgy gondolja, hogy a jelenlegi technológiai fejlődés ellenére is, jobb volt 30 évvel ezelőtt élni. „Túl keményen dolgozunk, és nem szánunk időt arra, hogy átgondoljuk, mit is jelent valójában embernek lenni. Nem használjuk ki a technológiánkat, hogy megkönnyítsük életünket…”
