Sok sikert és Petőfi mentes érettségit kívánok!

Kíváncsian várom a holnap kezdődő érettségi feladatsorát.

Bár már majdnem 30 éve túl vagyok rajta, mindig a magyar érdekelt a legjobban, hogy vajon lesz-e Petőfi. Amikor én érettségiztem azt mondták: tíz éve nem volt, most már jönnie kell, hiszen jubileum van. Aztán nem jött… és a következ tíz évben sem.

Nem jött Petőfi, mi jók vagyunk. Ezt gondoltuk akkor, ezt hittük magunkról. Mert Petőfit a gyengék kapják. Akiket megszánnak. Hiszen Petőfit mindenki a legjobban tudja, azt kapja az osztály leggyengébb tanulója is, akit titokban hívnak be gyorsan a szóbelire, amíg a vizsgaelnököt elviszik ebédelni.

Petőfi a mentőöv.

Leérettségiztünk így mindannyian, aztán ki merre tovább – én maradtam Győrben, az akkori KTMF néven futó mai egyetem elődjén. Egy darabig. Az utolsó matek záróvizsgát követően ugyanis megkértek arra, hogy egy fél évre szüneteltessem a főiskolai tanulmányaimat – így aztán egy MBI nevű brókercégnél kezdem el dolgozni. Illetve mielőtt elkezdtem volna bármilyen munkát, tartottak számunkra egy kétnapos tanfolyamot.

Nos annak a két napnak több értelme volt, mint előtte bármilyen más tanulmánynak, amit folytattam.

Annak a tudásnak a birtokában aligha bántak volna el velem a matek szóbelin, így azt követő főiskolai éveimben valósággal szárnyaltam. Hihetetlen nagy hasznát vette annak, amit ott pl. az eladással és az igényfelméréssel kapcsolatban megtanultam, így az immár egybefüggő hároméves gépészmérnöki tanulmányaim során sokkal jobb jegyeket szereztem, mint annak idején a szakközépiskolában.

Pedig semmi mást nem tettem, csak a valódi életet életet becsempésztem abba a burokba, amibe iskolásként kerülünk mindannyian bele.

Húsz-harminc év távlatából viszont számomra az is jól látszik, hogy azok, akiknek hozzám hasonlóan ilyen-olyan okból megsérült a burka, jobban megtalálták a számításaikat, miután kiléptek az életbe. Ez persze nem egy reprezentatív felmérés, hanem csak saját tapasztalat, így könnyen lehet, hogy nem ez az állandó. De mi van, ha igen?

Most ugyanis mindenkinél megsérült az a burok, amiben eddig tartották.

Ez az érettségi most tényleg életszerű lesz, hiszen a körülmények igencsak messze vannak az ideálistól. Mindenkinek úgy kell jól teljesíteni, hogy közben folyamatosan jönnek a hírek a vírusról, az öccse állandóan ott volt a nyakán, a barátaival alig vagy egyáltalán nem tudott találkozni. Biztos, hogy mindenkinek van egy csaldtagja, aki az aggódásával már az idegeire megy – ráadásul nincs meg a javítási lehetőség a szóbelin, tehát ez most mindent vagy semmit szituáció, ahol kiderül: ki tudja kellően lazán kezelni a feszültséget.

Na srácok, ez most tényleg olyan, mint az élet.

Mikor majd ott lesz a nyakatokon a határidős munka, de a feleségednek megígérted, hogy elhozod a gyerek fogszabályzóját, közben a főnököd egy másik meló előkészítése miatt kiküld terepre, a telefonod töltőjét persze otthon hagytad és lemerültél, – szóval ha képes vagy higgadt maradni, akkor szépen minden rendben lesz, ha meg pánikba esel, akkor abból pillanatnyi kudarc lesz.

Úgyhogy most már a Ti érdeketek, hogy ne legyen Petőfi.

Most már ne dobjanak be nektek mentőövet, hanem derüljön ki, hogy ki tud a legjobban ilyen körülmények között úszni. Aki pedig úgy érzi elsüllyed, nos egyetlen percig se legyen csalódott. Nem kudarcot vallott, hanem kapott egy esélyt, hogy a valódi életben olyan tapasztalatokat szerezzen, aminek a segítségével később meg fog birkózni a feladatokkal.

Szóval bármi is történjen, ez csak egy állomása az életeteknek. Összességében nem oszt és nem szoroz. Mert ha tudjátok mi a célotok, akkor vagy a most ideálisnak gondolt úton mentek afelé, vagy egy kis kitérővel. De néhány más korosztályhoz képest sokkal erősebben. Mert nektek most olyan tapasztalatotok lesz, ami sok más évjáratnak nem.

Tudjátok, az érettségije úgyis szinte mindenkinek lesz, de az se mindegy, hogy ki milyen sztorikat tud majd mesélni negyven év múlva az unokájának. Ti még ebben is verhetetlenek lehettek.