Szántó Pál és Iványi Katalin hagyatéki kiállítása 2011. március 3-tól április 3-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 10 és 16 óra között a Xántus János Múzeumban.
Szántó Pál Győrben született 1911. szeptember 5-én. Tehetsége a zene és az ábrázoló művészet területén már fiatal korában megmutatkozott. Élete végéig tartó hivatásnak végül a képzőművészetet választotta. Szántó Pál művészeti tanulmányokat a budapesti Iparrajziskolában végzett Vesztróczy Manó irányítása alatt. A két világháború között Szántó Pál elsősorban reklámgrafikával és illusztrálással foglalkozott. Illusztrációi közül kiemelkednek a Wagner operákhoz és a perzsa Sahname eposzhoz készített illusztrációk.
Saját eszmevilágát és szemléletét képviselő alkotások festésére Szántó Pál csak nagy ritkán vállalkozott, és ezeket a műveit inkább magának, mintsem a nagy nyilvánosságnak készítette. Ez a magyarázata annak, hogy gondolatébresztő témájú és finom festői eszközökkel kivitelezett tempera és olaj festményeivel, szellemes, igényes kollázsaival a tárlatlátogatók csupán a 80-as évek végén találkozhattak először. 1989. április 12-én bekövetkezett halála után, egyik első gyűjteményes tárlatára éppen szülővárosában, a győri Xántus János Múzeumban került sor.
Iványi Katalin, Szántó Pál felesége 1924-ben született Békéscsabán. Művészképzést a híres Dési Huber Körben kapott Gráber Margittól és Tamás Ervintől. Kezdetben nagy hatást gyakoroltak művészetére a szentendrei alkotók. Aprólékos, türelmes és szorgos munkával Iványi Katalin később kialakította egyéni stílusjegyeket viselő festészetét és grafikai művészetét. Festményeire jellemző az irodalmi vagy zenei ihletés, amelyet szürreális formanyelvre ültet át. Visszafogott színvilágú, halktónusú festményeit intenzív atmoszféra teremtő erő jellemzi. Festményeivel ellentétben, Iványi Katalin rajzai közelebb állnak a valósághoz, ám ezeket is áthatja a múlt idézéséhez, a nosztalgikus hangulathoz való vonzódás érzése.
