Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Vagy még Te is hordtad? A téma ma a legaktuálisabb, hiszen becsengettek. Az első napi izgalmak mellett, az érettebb korúak bizony már nosztalgiázhatnak. Például az anno kötelező köpenyről.


(Fortepan / Umann Kornél)

Hazánkban utoljára a nyolcvanas években viseltük.

Egyes országokban mai napig sikk, a tradíció része. Nem veszett el a homályban.  Az uniformis több funkciót es betöltött, legfontosabb volt, hogy védte az alatta lévő ruházatot, de talán ugyanilyen fontos feladata volt a társadalmi különbségek elfedése.


(Fortepan / Piarista Levéltár/Holl Béla)

Divat vagy egyenruha?

Az elején viszonylag séma szerűen ontották a ruhagyárak, majd ebbe is beleszólt a divat. Volt gombos, majd patentos, oldalt nyíló vagy éppen hátul kötős. Vásárolni lehetett minit és comb középig érőt, volt a vállán masnival ellátott és kétgalléros. Szóval a választék a nyolcvana évek végére egészen lenyűgöző volt. 

„…A tanuló az iskola épületében csak tiszta ruhában, cipőben, iskolaköpenyben, fésülten léphet be (strandpapucsban és tornacipőben nem); az öltözködés a mindenkori időjárásnak megfelelő legyen…” (házirend 1984-1985-ből)

(Fortepan / Belházy Miklós)

Máshol a világban 

Kína mellett  a japán társadalomban leginkább meghatározó az iskolai egyenruha viselése. A formaruhákat néhány óvodában is kötelezővé tették.  Afrikában a diákok az ottani ízlésnek megfelelő tarka darabokat viselnek.  Az angolszász iskolarendszerben évszázados hagyománya van a tanulóuniformisnak. Összetartozást, egyben státusszimbólumot is jelent.

Nem véletlen, hogy a nagy hírű angol iskolák a mai napig szinte egytől-egyig ragaszkodnak tradicionális egyenruhájukhoz! 

(címlapfotó: Fortepan / MHSZ)