– Nem is olyan régen még mosolyogva láttunk téged befutni a célba Nagyatádon, mint immáron ötszörös ironman magyar bajnok.
Bizony, augusztus közepén úgy döntöttem, hogy belefér a programomba a nagyatádi ob, ezért az elmúlt hét évhez hasonlóan ismét rajthoz álltam. Nagyon jó erőben éreztem magam, kiváltképpen kerékpáron. Az utóbbi egy évben úgy érzem sokat fejlődtem ebben a számban, ezt igazolja a 4 óra 24 perces pályarekordom is. Nagyon boldog voltam, hogy negyedszer is megvédtem a bajnoki címemet, magam miatt és a szponzoraim miatt, akik évről évre mellettem állnak.
– A célszalagot viszont nem egyedül szakítottad át, egy kislány futott be veled. Ő kicsoda?
Az egyik leghűségesebb szurkolóm, Luca, csapattársamnak a kislánya. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Nagyatádra mindig óriási csapattal érkezik a Széchenyi István Egyetem Sportgyesülete. Idén tíz egyéni és egy váltó célbaérkezőnk volt, köztük a triatlon szakosztály vezető-edzője, Dr. Zakariás Géza, aki az abszolut hetedik helyen végzett. Jó érzés látni, amikor a családtagok is eljönnek szurkolni, mint ahogy Luca. Külön öröm volt hallani, ahogy a pálya széléről nem csak az apukáját, hanem a többi leendő vasembert is bíztatta.
– Valóban csodálatos pillanatok lehettek, most viszont itt ülsz, a bal karod felkötve, kézfejed sínbe rakva. Mi történt pontosan, te mire emlékszel?
Nem sokra. Kerékpár edzés végén kicsit elkezdett szürkülni, de nem volt sötét. Én egyenesen haladtam előre, amikor szemből bevágott elém egy nagy fehér autó én pedig vélhetően az oldalának ütköztem. A mentőben tértem magamhoz, ahol nagy nehezen tudtuk értesíteni a barátaimat, akik azonnal a kórházba siettek.
– Több helyen megsérültél. Mit mondanak az orvosok, mennyi idő mire rendbejössz?
Legkevesebb 4 hét mire a kézfejemben összeforr a csont és tudom majd használni. A tüdőmnek szintén kell vagy 6 hét mire teljesen rendbejön és egy jó ideig érezni fogom a bordámat is. A vállam már keményebb dió, mivel az főfunkciót tölt be mind az úszásnál, mind a kerékpározásnál. Így különösen fontos, hogy újra 100 százalékosan működjön. Ami még kellemetlen, az a nyakfájdalmam, amit a sérült csigolya melletti rész okoz. Összességében várhatóan 3-4 hét múlva kezdhetek neki a minőségi munkának.
– Ez azt jelenti, hogy idén nem tudsz elindulni a hawaii ironman világbajnokságon október 10-én?!
Sajnos igen. Több hónapon keresztül készültem az ironman csúcsát jelentő hawaii világbajnokságra. Az arizonai utazásomat is úgy időzítettem, hogy még egy teljes ciklust meg tudjak kint csinálni a verseny előtt… De a sors közbeszólt. Szomorú vagyok, hogy ki kell hagynom az év fő versenyét, ugyanakkor azt is tudom, lesz még rá lehetőség, hogy bizonyítsak.
– Jó hallani, hogy ilyen pozitívan állsz a dolgokhoz, a környezeted hogyan reagált a rossz hírre?
A vártnál sokkal jobban. Az itteni klubom tulajdonosa, elsőként érkezett a kórházba. Tudom, számára mennyire fontos lett volna, hogy képviseljem a klubot Hawaii-on. Mégis az első szava az volt, hogy ne törődjek semmivel, csak gyógyuljak meg minél előbb. Nem csak az amerikai szponzorom, hanem a magyarországi főtámogatóm, a FÉTIS Kft ügyvezető-igazgatója is biztosított a támogatásukról, attól függetlenül, hogy nem indulok a vb-n. Emellett rengeteg kedves üzenetet kaptam és kapok még a mai napig ismerősöktől, barátoktól, sporttársaktól. A nagyatádi ironman főszervezőjének, Herr Gyulának a kisfia minden nap imádkozik a gyors felépülésemért. Ez a rengeteg szeretet, ami áramlik felém, sokat segít a gyógyulásban és hogy ne adjam fel, haladjak tovább az úton.
– Hogy tervezed mi a következő „úticél”, amit kitűztél?
Most még nehéz erről beszélni, először szeretném a kezemben és a vállamban újra érezni az erőt, hogy rendesen tudom őket mozgatni. Reális célnak gondolom, hogy november 22-én rajthoz állok az Ironman Arizona versenyen, amit tavaly áprilisban megnyertem. Addig viszont még sok a tennivalóm, hetente háromszor járok fizioterápiára, a hirtelen jött szabadidőt, pedig angoltanulással töltöm.
