Kiállítás nyílik a szegedi papucs múltjáról és jövőjéről csütörtökön a szegedi Kiss Kunszt Galériában, másnap Páratlan örökség, alakuló jövő címmel rendeznek konferenciát arról, hogyan kapcsolódhat össze a lábbeli történeti jelentősége a mai tervezői gondolkodással.
A programok a civil szervezet tíz éve indult örökségvédelmi munkájára tekintenek vissza. Az alapítványt azzal céllal hívták életre, hogy a szegedi papucs – amely készítésének hagyományai egészen a török korból erednek – visszakerüljön a kultúra vérkeringésébe, a népi viseleti darab a kortárs divat inspirációjává váljon és egyre többen hordják a lábbelit.
A Kiss Kunszt Galériában Örökül kaptuk, mit kezdünk véle? címmel nyíló tárlaton archív és kortárs mintagyűjtemény, a papucskészítőkről készült fotósorozat, divatanyagok és retrospektív képzőművészeti adaptáció fogadja a látogatókat.
Frank Yvette fotográfus képein feltűnő szegedi arcok személyes közelségbe hozzák a papucs mögött álló közösséget. Nyilasy Sándor festőművész tápai életképei egy fotósorozatban elevenednek meg, míg a vietnámi-magyar Bui Viet Hung diplomamunkájában a szegedi papucs kortárs divatfotográfiai értelmezését mutatja be. A régi minták és az új formák egymás mellé kerülése nem a múlt és a jelen közötti választásra kényszerít, hanem éppen a kettő közötti átjárásra hívja fel a figyelmet.
Pénteken a Szegedi Dóm Látogatóközpontban rendez az alapítvány szakmai konferenciát. A viselettörténet, a néprajz és a kortárs design képviselői közösen keresik, milyen lehetőségei vannak a hagyomány továbbélésének és hogyan kapcsolódhat össze a tárgy történeti jelentősége a mai tervezői gondolkodással. A cél nem egyetlen recept felmutatása, hanem a lehetséges utak feltérképezése: a kézműves tudás továbbadásától a kortárs újraértelmezésen át a mindennapi használat kérdéséig.
(Illusztráció: Facebook / Szegedi papucs – reloaded)
