"Ha február másodikán jó idő van…" Mutatjuk a folytatást. Mit is kell tudnunk február 2-ról. Mit rejt a népi kalendárium?
Gyertyaszentelő Boldogasszony napja a mai
Hallani biztosan hallottál már erről a napról, de vajon tudod-e honnan ered?
A keleti liturgiában Hypapanté néven már a IV. században megtartották, s hamarosan elterjedt a nyugati egyházban is.
Mária karácsony után 40 nappal a mózesi törvényben előírt módon bemutatta a jeruzsálemi templomban a tisztulási áldozatot, s gyermekét fölajánlotta Istennek. A gyertyaszentelés és a gyertyás körmenet az ünnepi fények felvonulása. Mária a "népek megvilágosítására" szolgáló igazi Fényt hozza a templomba. Már az ókeresztény korban is Krisztus jelképe a szentelt gyertya.
Magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Ez az a nap, amikor az Egyház megáldja az égő gyertyákat.
Ennek a napnak is van időjósló jelentősége
A mai kor embere gyakran már csak az időjárásbéli jelentőségéről ismeri Gyertyaszentelő Boldogasszony napját.
Úgy vélik, ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik, ezért "Gyertyaszentelőkör inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint a nap süssön".
A Mura vidéken úgy tartották: "Gyertyaszentelőkör, ha esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél." A Drávaszögben gyertyát szúrtak a földbe. Ha mélyen lehetett leszúrnia sárba, akkor sokáig fog még tartani a tél. A Bács megyei Topolyán úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd.
Ismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg.