Victor Vasarelyt tekinthetjük az optikai festészet, vagy ?op art" legjelentõsebb képviselõjének, mind életmûve, mind számos elméleti munkája révén, amelyekben egyebek között a mozgást úgy jellemzi, mint ?azt az erõszakot, amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak".
A Vasarely életmû ma már pontosan beilleszthetõ a 20. század mûvészetének tényei közé, és itt felülvizsgálatra szorul a sokszorosítással, a tudomány és technika segítségével népmûvészetté váló modern kreativitás humanista vágyképe. Az üzleti mutatók, az aukciók és a múzeumi gyûjtemények sorra bizonyítják, hogy a Vasarely-életmûben az individuális ?mûvészi mutatvány" értékelõdött fel, míg minden más a kommersz fogyasztási kultúra alkalmazott, de egyre kevésbé alkalmazható – mert hiszen ez a dimenzió van leginkább kiszolgáltatva a divat hóbortjainak – területére szorult. Ma már nem hordanak op-art-mintás fürdõruhát, a zebrák bármilyen izgalmas fekete-fehér vonalvibrálásait, a variációk retinális izgalmait felváltotta a képernyõ egyelõre felülmúlhatatlan és kimeríthetetlennek mutatkozó vizuális gazdagsága.
Amikor az elsõ francia kozmonautával, Jean-Loup Chretiennel 154 eredeti szerigráfiát küldött a Szaljut 7-en a világûrbe, már ennek az új korszaknak gondolt barátságos gesztusokat tenni. A lapokat mindhárom ûrhajós ellátta kézjegyével, majd azokat jótékony célra az UNESCO-nak átadták. Minden arra int bennünket, hogy Vasarely páratlanul invenciózus, és egy nagy történeti korszak törekvéseit szintetizáló életmûvét az individuális, nagy mûvészeti teljesítmények között tartsuk számon.
