A húsvét megünneplése a 3. század óta ismert; több népszokás is kapcsolódik hozzá, így az ételszentelés, a hímes tojás festése, vagy a locsolkodás, amely talán a legismertebb, húsvét hétfőhöz kapcsolódó szokás.
Húsvét második napját, húsvét hétfőt – a locsolkodás szokására utalva – vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték régen. Ez a nap a megelőző napok liturgikus ünneplése után a magyar népéletben már az öröm, elsősorban a fiatalság ünnepe volt, amelyen hajnaltól fogva a legények vízzel locsolták meg – esetleg a patakba merítették – az ismerős lányokat. A legények ezért festett, piros vagy hímes tojást kaptak ajándékba.
A tojás a legrégibb húsvéti eledelek egyike és egyúttal az újjászületésnek archaikus jelképe is: az egyházi felfogás szerint ahogyan a tojásból új élet kel, úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására, piros színében pedig Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére utal a hagyomány. A locsolás szokása a termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a keresztség jelére és tartalmára is utal. A patakba merítéses, vagy a vödrös-kútvizes húsvéti locsolkodást a második világháború után váltotta fel a kölnis („szagos vizes”) változat, amely a mai napig sem kopott teljesen ki az ünnepi hagyományok sorából.
A húsvéti ünnepkörben olyan ősi dolgoknak van nagyon fontos szerepük, mint a tűz, a víz, a zajcsapás és a zöld ág – mondta Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató vasárnap az M1 aktuális csatornán. A Magyar Tudományos Akadémia néprajztudományi intézetének nyugalmazott tudományos főmunkatársa elmondta: a húsvétvasárnaphoz kapcsolódik a zöldághordás szokása, amelynek lényege, hogy a fiatal lányok és legények kimentek a közeli erdőbe, onnan zöld ágakat hoztak, majd ezeket szétszórták a falu utcáin, ezzel jelképezve, hogy behozták a tavaszt.
A víznek nemcsak húsvéthétfőn van jelentősége – folytatta Tátrai Zsuzsanna -, hanem nagypénteken is, akkor az állatokat vitték füröszteni. Húsvétvasárnap pedig „szótlan vizet” vittek be a házba, ami azt jelenti, hogy sem jövet, sem menet nem lehet megszólalni. Az egész család megmosdott ezzel a vízzel, hogy szépek, egészségesek legyenek – tette hozzá. Kitért arra is, hogy a húsvétvasárnap jellegzetes hagyománya a katolikus egyházban az ételszentelés. A húsvéti kalácsot beteszik egy szép, feldíszített kosárba, melléteszik a bort, a sonkát vagy a bárányhúst, a tormát, tehát a húsvéti ételeket, és elviszik a templomba megszentelni. A szentelt ételeknek a maradékát se volt szabad kidobni, ezért előfordult, hogy tűzbe vetettek ezekből, hogy a túlvilágon lévő hozzátartozóknak is juttassanak – fűzte hozzá Tátrai Zsuzsanna.
