Eső, hideg, sötétség, hegyek és 246 kilométer választotta el Athént Spártától. Kovácsné Kalmár Edina azonban végigment az úton: a győri ultrafutó 31 óra 23 perc 50 másodperc alatt teljesítette a legendás Spartathlont, és végül magyar zászlóval a vállán érkezett meg Leonidász szobrához.
„Itt vagyok. Nem hiszem el, hogy megcsináltam.” – ezek voltak Kovácsné Kalmár Edina első gondolatai, amikor több mint egy napnyi futás után végre megérintette Leonidász király szobrát Spártában. A pillanat mögött 246 kilométer, mintegy 3000 méter szintemelkedés és 31 óra 23 percnyi küzdelem állt.
A Spartathlon a világ egyik legismertebb ultrafutóversenye. A mezőny az athéni Akropolisz lábától indul, majd a történelmi útvonalon halad Spártáig. Edina először vállalkozott a különleges megmérettetésre, és rögtön sikeresen teljesítette: 31:23:50-es idővel összetettben a 80., a női mezőnyben pedig a 13. helyen végzett.
Pedig a verseny már az első órákban egészen más arcát mutatta, mint amire készült. Edina melegre számított, ehelyett eső, szél és hideg fogadta. Negyven kilométer után már teljesen átázott, és volt, ahol bokáig érő pocsolyákban kellett haladnia.
Később az időjárás javult, de az éjszaka, a hegyi szakasz és az egész napos esőtől csúszó kövek újabb kihívást jelentettek. A hosszú órák alatt fokozatosan szűkítette le maga előtt a feladatot: már nem a teljes 246 kilométert nézte, hanem mindig csak a következő ellenőrzőpontot, a következő találkozást, a következő néhány kilométert.
„Bal-jobb, bal-jobb, csak menjünk, menjünk, menjünk” – ismételgette magának a legnehezebb szakaszokon. (Forrás: gyor.hu)
