Amikor az iránytűre gondolunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az észak mindig ugyanaz. A Földön valóban lassan változik a mágneses mező, és csak több százezer évente fordul meg teljesen.
A Nap viszont egészen másképp működik.
Csillagunk mágneses pólusai nagyjából 11 évente felcserélődnek – és ez egyáltalán nem egy gyors, látványos „kapcsolóátbillenés”.
Mi köze ennek a napfoltokhoz?
A pólusváltás szorosan összefügg a Nap aktivitási ciklusával, amely szintén körülbelül 11 évig tart. Ennek csúcspontját napmaximumnak nevezzük – ilyenkor a legtöbb a napfolt.
A napfoltok a Nap felszínén látható, sötétebb, hűvösebb területek, amelyek erős mágneses aktivitással járnak együtt. Amikor számuk eléri a maximumot, általában a pólusváltás is ebben az időszakban történik.
De nem pontosan ugyanakkor – és sokszor csak utólag lehet biztosan kijelenteni, mikor volt a csúcs.
Hogyan zajlik egy pólusváltás?
A Nap mágneses mezeje messze túlnyúlik a felszínén, és az egész Naprendszerre kihat. Amikor közeledik az átfordulás:
- a poláris mágneses mezők gyengülni kezdenek,
- egyre kaotikusabbá válnak,
- majd nullára csökkennek,
- végül megjelenik az ellenkező polaritás.
Ez azonban nem egyik pillanatról a másikra történik. A mágneses mező a „nulla” körül ingadozik, az átmenet pedig akár évekig is eltarthat.
A poláris mágneses mező drámaian megváltozik 2020-tól egészen 2023 és 2024 közötti megfordulásáig.
Kép forrása: NASA Scientific Visualization Studio
A mérések sem mindig egyértelműek
A két poláris mezőerősség simított átlaga azt mutatja, hogy az átfordulás 2023 végén következett be – hónapokkal a napmaximum előtt.
Ha azonban külön nézzük az északi és a déli pólust, már jóval nagyobb eltéréseket látunk. Ezek részben a Nap belső folyamataiból adódnak, részben pedig abból, ahogyan megfigyeljük.
A déli pólus például még 2025-ig a nulla körüli értékek körül ingadozott, mielőtt stabilizálódott volna az új polaritásban.
Most mi következik?
Úgy tűnik, a pólusváltás végleg lezárult, és a napmaximum is mögöttünk van. A Nap most a ciklus csendesebb szakasza felé halad.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljes nyugalom jön.
A Nap továbbra is képes erőteljes kitörésekre és koronakidobódásokra. A ciklus lecsengése nem egyenlő az aktivitás teljes eltűnésével – csak ritkábbá válnak a szélsőséges események.
Egy természetes, de lenyűgöző folyamat
A mágneses pólusváltás nem katasztrófa, hanem a Nap természetes ritmusának része. Mégis lenyűgöző belegondolni, hogy csillagunk teljes mágneses szerkezete időről időre „átkapcsol”.
És mindez csendben, lassan, évek alatt zajlik – miközben mi csak a napfoltok számának változását látjuk.
Forrás: IFL Science
Borító: Pexels
