Ki ne szeretné a szaloncukrot? A karácsony hangulatához hozzá tartozik az apró, ma már több ízben és csomagolásban kapható, nyakkendőre emlékeztető cukorka. Magyarországon évente közel 3500 tonna szaloncukrot vásárolnak a hazai fogyasztók, több mint 7 milliárd forint értékben, ami minden évben növekszik.
„Egy-egy magyar háztartás évente 1 kilónyi szaloncukrot vásárol, a legkedveltebb a zselés, a marcipános, a kókuszos, a karamellás és a csokoládékrémes” – derül ki a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara körképéből.
A szaloncukor ősét a fondant-cukrot a franciák kezdték el készíteni a 14. században, majd a 19. században már Magyarországon is megjelent. Eleinte az édességet kézzel készítették, de hamar gépiesítették gyártását.
Az örök Konzum
Az 1970-es évek szaloncukor választéka három fajtára korlátozódott:
- ezüstpapíros, bevonat nélküli fondant három ízben,
- aranypapíros, csokoládé bevonatú fondant három ízben fenyőágakkal és harangocskákkal díszített rózsaszín és kék celofános, illetve
- aranypapíros, csokoládé bevonatú fondant három ízben.
Ekkor még a szaloncukor nem volt csokoládéba mártva, így nem védte semmi a kiszáradás ellen. Az esetek nagy részében már az üzletekbe is kiszáradtan érkezett, és került a kamránkba is. Igazi kihívást jelentett a fogaknak.
Mi tette Hungarikummá?
Az édesség, amit kezdetben egy tálból kínáltak a szalonokban, nemsokára a karácsonyfa ékessége lett. Magyarországon csokoládé bevonatot kapott a kiszáradás ellen, de érdekesebbé is tette, továbbá színes papírba csomagolták, széleit kirojtozták és felakasztották a karácsonyfára. Ez így együtt a magyar találmány.
Ma már rengeteg ízben kapható a karácsony kedvelt édessége és évről évre több ízben hozzák forgalomba.
Képek: napi.hu
